Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

39 özvegyet, özvegyi jogczímen férje vagyonában eltartás (intertentio) és nem özvegyi haszonélvezet illeti meg. A jászkún kerületekben az ideigl. törvénykezési szabályok 17. §-a által érvényében fentartott jászkún V. Statutum rendelkezései az irányadók s a perbe vitt jog inegbirálásánál az 1840: VIII. t.-cz.-nek a volt jobbágyok örökléséről szóló rendelkezései nem alkalmazhatók. A jászkún V. Statútum nem tartalmaz oly rendelkezést, mely szerint abban az esetben, ha az elhalt férj első házasságából gyermekek maradtak vissza, az özvegyi tartás mérve még akkor is egy gyermekrészre volna szorítható, ha az az özvegy eltartására nem volna elegendő, következéskép az idézett statútum 1. §-ában részére biztosított eltartás fejében, a hátramaradt gyermekek számára való tekintet nélkül, jogszerűen követelheti azt az összeget, a mi társadalmi állásánál és életviszonyainál fogva a férj hátrahagyott vagyona jövedelmére való tekintettel, életfentartásának és egyéb szükségleteinek megfelel. Ügyállás: Id. N. P. Ferencz volt k—i lakos 1876-ban elhalálozván, utána maradt az első házasságából öt gyermek, a második házasságából két gyermek és az özvegy, szül. A. Sára. A hagyatéki eljárás folyamán létrejött osztályos egyezség szerint a hagyaték a gyermekekre egyenlő részekben szállt át örökösödés czimén, az özvegy pedig addig, míg özvegy marad, vagy az általa nevelt kiskorúak közül a legfiatalabb is nagykorúságát el nem éri, a hagyatéki fekvöségeket haszonélvezi. Az özvegy később, 1884-ben a gyermekekkel oly egyezséget kötött, mely szerint a haszonélvezett birtokot kiadta N. P. Ferencznek és Pálnak haszonbérbe, oly kötelezettséggel, hogy N. P. János nagykorúságának elértéig tőlük évi 400 forint tartásdíjat kap. Azóta, hogy a legfiatalabb gyermek, N. P. János 1896-ban a 24. életévét betöltötte, a gyermekek neki nem adnak semmit. Özv. N. P. Ferenczné A. Sára pert indít az első házasságból származó gyermekek ellen és előadván, hogy alperesek az atyai hagyatékból örökölt a/e részt már át- és birtokba vették, minthogy férje vagyona után őt a hátramaradt hagyaték haszonvétele arányában özvegyi tartási jog illeti és alperesek a vagyonból addig élvezett évi 500 forintnak megfelelően neki évnegyedenként 125 forintot tartoznak fizetni, kérte őket az eddig lejárt részletek megfizetésére kötelezni. Alperesnek hivatkozással az osztályos egyezségre és a későbbi megállapodásra, arra a jogi álláspontra helyezkednek, hogy felperes az osztályos egyezségben annak ellenében, hogy a legfiatalabb gyermek nagykorú-