Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

38 delkezésénél fogva a sommás eljárásban is irányadó, megsértette, ennélfogva elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyadásával, a felebbezési bíróság Ítéletének részben hatályon kivül helyezése mellett a foglalás alól való feloldást ez Ítélet rendelkező része szerint módosítani kellett. Egyebekben azonban elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmét mint alaptalant el kellett utasítani; mert a felülvizsgálati kérelemben jelzett oly birói gyakorlat, melynél fogva köz- vagy magántisztviselő fizetésének és e fizetés járulékainak harmadik személy javára történt engedményezése a végrehaj tatóval szemben joghatállyal egyáltalán nem birna, nem létezik, mivel a jogok oly terjedelemben, a melyben azokat maga az átruházó érvényesíteni jogosult, tiltó törvény vagy törvényerejű rendelet megsértése nélkül, átruházás vagy engedményezés tárgyául szolgálhatnak és pedig akkor is, ha az engedményezésnek tárgyát, mint a jelen esetben is, bizonytalan összegű, és a jövőben keletkező vagy feltételtől függő követelések képezik ; és mert igaz ugyan, hogy a foglaltató hitelező a követelésének kielégítéséül lefoglalt tárgyak, dolgok és jogok iránt ellenében indított igénykeresettel szemben jogosítva van az igényperben az igény alapjául szolgáló átruházási ügyleteknek az ő irányában való jogi hatályosságát kifogás utján megtámadni, azonban minthogy a vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy a felebbezési bíróság ítéletének tényállásából nem tűnik ki, hogy elsőrendű alperes a per folyamán a kereset alapjául szolgált engedménynyel szemben e joggal élt volna, az ez irányban csak a felülvizsgálati kérelemben felhozottak a S. E. 197. §-ának rendelkezéséhez képest a felülvizsgálati eljárásban tekintetbe nem vehetők. (Kir. Curia I. G. 153/1902. 1902 október 9.) 1641. Az osztályos egyezségben foglalt azzal a rendelkezéssel, hogy az özvegy addig, míg az általa nevelt kiskorú gyermekek közül a legfiatalabb is nagykorúságát el nem éri, a hagyatéki vagyont haszonélvezi, az özvegyi eltartás kérdése a megállapított időtartamon túlra nem nyert megoldást. A jászkúnV. Statútum 1. §-a szerint, a hátrahagyott