A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

bírói gyakorlat szerint felperes, a szerződésileg megállapított munka­bért követelheti és az alperesek az illető hiányok okából csak azt igényelhetik, hogy e hiányok helyreállítására szükséges költség ösz­szegét a felperes követeléséből vissza, illetve megtartsák; követke­zésképen felperes keresete ama 4000 koronára nézve nem időelőtti; de a felebbezési bíróság ama hiányok helyreállítására szükséges költség mennyiségének megállapítását mellőzvén, a tényállás e hiá­nyosságánál fogva a jelen per ama 4000 koronára nézve érdemi el­döntésre nem alkalmas; és mert a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tény­állás szerint azok a pótmunkák, a miknek fejében a felebbezési bíróság felperes javára 572 korona 86 fillért megítélt, az A. alatti szerződéssel épült ház czéljaira és kiegészítésére teljesíttettek; erre való tekintettel tehát azoknak a pótmunkáknak rendeltetése és hasz­nálhatása az illető háznak az A. alatti szerződésből kitetsző ren­deltetésével és használhatóságával a dolog természeténél fogva ösz­szefügg, következésképen alperesek az illető hiányok helyreállítása költsége fejében vissza és megtartási jogukat, a mennyiben erre a 4000 korona fedezetet nem nyújt, felperesnek a pótmunkák czimén keresetbe vett követelésére nézve is egészben vagy részben gyako­rolhatják, és így ama hiányok helyreállítására szükséges költségre való tekintet nélkül, illetve e költségek mennyiségének megállapítása előtt felperes javára azt az 572 korona 86 fillért sem egészben, sem részben megítélni nem lehet. Ezeknél fogva ki kellett mondani azt, hogy felperesnek kere­sete ama 4000 koronára nézve nem időelőtti; egyébként pedig a S. E. 204. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletét feloldani és azt a bíróságot megfelelő eljárásra utasítani. (Kir. Curia I. G. 251 1900. 1900 augusztus 29.) A magántulajdonon létesített dülőutak nem tekint­hetők oly közdülőutaknak, melyek több birtokostárs bir­tokának megközelítésére szolgálnak és a melyek az 1890 :1. t.-cz. 1. §. 50. p. alatt említett közdülőutak fo­galma alá lennének vonhatók. Az ily dülőutak tehát a birtoktest alkatrészét képezvén, azok az ingatlan eladása esetében a vétel tárgyának tekintendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom