A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

I i A magánjellegű dülőutak ezéljára szolgáló terület egymagában az által, hogy az idegenek által is közlekedési czélokra használtatik, köztulajdonná nem válik. Ügy állás: B. Gusztávné eladta az N. határban fekvő nagyobb kiterjedésű birtokát B. G. ésB. E.-nek. Egyúttal a szerződésben kötelezettséget vállalt az iránt, hogy abban az esetben, ha a telekkönyvben feltüntetett valamelyik birtokrészlet idegen tulajdon volna, annak minden holdjáért a szerződésben meghatározott összeget visszafizeti. Még az eladás megtörténte előtt a birtokon át országút kiépítése határoztatván el, az eladó kötelezően kijelentette, hogy az országúL czéljaira szükséges területet ingyenesen átengedi, mely czélra a megfelelő terület az eladás után igénybe is vétetett. E közben a betétszerkesztés keresztülvitetvén, az országút ezéljára felhasznált terület és a birtokon átvonuló dülő-utak külön helyrajzi számot nyertek. A dülőutak egy részét a szomszédos községek közlekedés ezéljára használván, kérvényt nyújtottak be a telekkönyvi hatósághoz, hogy azok a vevők telekkönyvéből lejegyeztessenek. A vevők meghallgatásuk alkalmával ez ellen kifogást nem emeltek. A vevők felperesként lépvén fel az eladó örökösei ellen, keresetükben alpereseket 5498 frt 81 kr. megfizetésére kérték kötelezni, mivel az eladott ingatlanok közül az út czéljaira szolgáló területek nem voltak jogelődük tulajdonai. Az elsőbiróság alpereseket az országút ezéljára szolgáló terület értékének megfizetésére kötelezte, ellenben az 1620, 1627, 1623, 1624/1, 1624/2 kat. helyr. sz. ingatlanok kártalanítására irányzott keresetükkel elutasította, mert azok az eladáskor az eladó tulajdonai voltak. Az itélet ellen mindkét fél felebbezéssel élt, a felebbezési bíróság azonban az elsőbiróságnak a felpereseket a fenti számú ingatlanokért kért megtérítés iránti keresetükkel elutasító részét helyben hagyta. Felperesek felülvizsgálati kérelmét a kir. Curia elutasította a következő okokból: Felperesek felülvizsgálati panasza az, hogy a felebbezési bíróság jogszabály megsértésével tekintette a szentiványi 1620., 1627., 1623., 1624/1. és 1624/2. kat. helyr. számú ingatlanokat olyanokul, a melyek a közöttük és alperesek jogelőde között keletkezett vételi szerződés idején az alperesek jogelődének tulajdona voltak. Ez a panasz nem bir megállható alappal ; mert az első bíróságnak a felebbezési bíróság által helyesnek elfogadott tényállása nem tartalmazza azt, hogy a szóban forgó birtokrészletek, jóllehet azok a telekkönyvi térképen külön vonalakkal voltak feltüntetve, közutakul használtattak volna, sőt ellenkezőleg a felebbezési biróság által elfogadott ítéleti tényállás szerint az emlí*