A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

120 adóstársként és a zálogjog csak is ennek ingatlanaira lett bekebelezve. Ugyanezek 1896 deczember 22-én egyetemleges kötelezettséggel a cs-sz-i takarékpénztár részére egy 6000 frtos adóslevelet állítottak ki, a melynek alapján a zálogjog úgy Gs. N. mint az anyja özv. Gs. J.-né ingatlanaira bekebeleztetett. A kötelezvény alapján kapott 6000 frt kölcsönből W. Zs.-nak előbb említett 5500 frtos követelése törlesztetett. Azonban ez a 6000 frt kölcsön kizárólag Gs. N. tartozása volt, az anyja Gs. J.-né pedig az adóslevelet csak szivességből írta alá egyetemleges adóstársként és engedte a bekebelezést saját ingatlanaira is. Gs. N. elhalálozván, ennek szintén jelzálogul lekötött háza egyetlen fiára Gs. E.-re szállott, a kitől azt 1898. évi augusztus 23-án a C) alatti vételi szerződéssel N. J. vette meg 52.000 frt vételárban azzal a feltétellel, hogy a vevő a vételárból az ingatlanra bekebelezett és 51,300 frtra számszerűsített jelzálogi terheket kielégítse, a maradékot pedig eladónak fizeti meg. Azonban Cs. E.-nek számos oly hitelezője volt, kik jelzálogilag biztosítva nem voltak. Ezek a ház eladása után Gs. E. ellen csődöt kértek. Nyomban a ház eladása után Cs. E. a ház vevőjével, N. J.-sal egyezségre lépett, melynél fogva utóbbit a cs-sz-i takarékpénztár által ekkor már bizonyos H. J.-ra engedményezett 6000 frt jelzálogi követelésnek a tulajdonát képezett ház vételárából való kifizetésének kötelezettsége alól feloldotta és feljogosította, hogy 6000 frt erejéig be nem kebelezett tartozásokat fizessen helyette. N. J. ennek megfelelően járt el, a 6000 frtot H. J.-nak nem fizette ki, hanem ezt az összeget testvére, N. F., a mostani felperes fizette H. J.-nak mint a cs. sz-i takarékpénztár engedményesének, a követelést pedig önmagára engedményeztette és a házról a zálogjogot töröltette, minek következménye az lett, hogy most már a 6000 frt nem az eredeti adós házát, hanem kizárólag özv. Gs. J.-né ingatlanait terhelte, a ki az adóslevelet csak szivességből irta alá egyetemleges adóstársként. — Az elsőbiróság felperest, minekutána özv. Cs. J.-né a per folyama alatt meghalt, a perbe lépett örökösei Cs. R.-fal és Cs. E. illetve ennek csődtömegével szemben a 6000 frt iránt támasztott jelzálogi keresetével elutasította. A felebbezési biróság a fenti ügyállás alapján és megállapítva azt, hogy N. J. már a vételi szerződés megkötése alkalmával, felperes N. F. pedig akkor, a mikor a 6000 frtos követelést H. J.-tól engedmény útján megszerezte, tudomással birt arról, hogy a 6000 fitos adóslevelet özv. Cs. J.-né csak szivességből írta alá, s hogy ez a követelés Gs. Emilt mint Cs. Nándor örökösét terheli egyenes adósként, hivatkozással arra, hogy felperes tudta, hogy özv. Cs. J.-né fia Cs. N.-ért csak kezességet vállalt, a kezes pedig szabadul, ha a hitelező a követelésnek az adóssal szemben való érvényesítése tekintetében mulasztást követett el, felperes pedig nem csak mulasztást követett el, hanem özv. Cs. J.-nénak Cs. E. mint egyenes adós elleni visszkereseti igényének sikeres érvényesítését az ennek házára bekebelezve volt egyetemleges zálogjognak törlésével, jelesen mivel Cs. E. teljesen vagyontalan, lehetetlenné tette, — az elsöbiróság Ítéletét Cs. R.-ra mint néhai özv. Gs. J.-né egyik örökösére vonatkozó részében helybenhagyta, ellen-