A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

L08 Felperes a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét támadja meg, a mely szerint ő arra korlátoltatott, hogy a kielégítést elsősorban a birói letétben levő összegből kérheti, s panasza az, hogy a felebbezési bíróság figyelmen kívül hagyta azt a jogszabályt, hogy •egyetemleges adóstársak feltétlenül és minden megszorítás nélkül marasztalandók, és hogy azoknak az adóstársaknak nincs joguk a hitelezőtől követelni azt, hogy követelése behajtását milyen formában foganatosítsa. A II. és III. rendű alperesek a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét támadják meg, a mely szerint ők is marasztaltattak; erre nézve a II. és III. rendű alperesnek panasza az, hogy az E. alatti okirat szerint akként vállaltak R. R. mellett készfizető kezességet, hogy a felperes részéről R. R.-től lefoglalt ingók az ő javukra birói zár alatt maradnak; már pedig felperes az 1899. évi május hó 1-én azokat az ingókat visszatartotta, azok az ingók elárvereztettek, az árverésen a felperes javára megítélt összegnél több folyt be, az árverési vételár birói letétben van, és így felperes fedezve lévén, az ő kötelezettségük megszűnt. A II. és III. rendű alperesnek panasza egyáltalában, felperes panasza pedig az I. rendű alperessel szemben nem bir megállható alappal, ellenben felperes panasza a II. és III. rendű alperessel szemben alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt, panaszszal meg sem támadott és a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint ugyanis felperes keresetét az E. alatti okiratba foglalt megállapodásra alapította, az E. alatti okirat alakilag és tartalmilag való, R. R. ingóit felperes az 1899. évi január hó 10. napján biztosítási végrehajtás útján 800 frt bér erejéig lefoglaltatta és ez az a foglalás, a mire az E. alatti okiratban hivatkozás van, továbbá a R. R. ellen utóbb csőd nyittatván, a csődleltárba 1 —156 sorszám alatt felvett ingók a csődbíróság rendelkezése következtében az 1899. évi július hó 3. napján elárvereztettek, a befolyt vételárra felperes részéről ama 800 frt, úgyszintén az 1899. évi május hó 1-től az 1899. október hó 31-ikéig számított félévi 1000 frt bér iránt elsőbbség jelentetett be, a bejelentvény következtében az I. rendű alperes a vételárnak a költség levonása után maradó részét az árverést foganatosító bíróságnál az 1899. évi deczember hó 27-én birói letétbe helyezte, azonban az elsőbbség kérdése eldöntést még nem nyert, mert azt a felek nem szorgalmazták.