A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

90 vén, abba a szerződés 16. pontjának rendelkezéséhez képest alperesek a felperes kezei között levő 1500 frt óvadékot fizetésképen jogszerűen beszámíthatják. Ez a panasz nem bir megállható alappal; mert való ugyan, hogy az A) alatti szerződés 16. pontja kellő határozottsággal azt tartalmazza, hogy alperes haszonbérlők jogosultak a felperes kezeihez a szerződés biztosítására letett óvadékból 1250 forintot az utolsó haszonbéri összegbe fizetésképen beszámítani ; azonban az óvadék beszámíthatóságának szerződésileg meghatározott időpontja még be nem következett, mert az A) alatti szerződés a felek között 1891. évi április hó 24. napjától 1903. évi április hó 24. napjáig terjedő időre köttetvén, a szerződés értelme szerint a beszámítás csak az 1902. évi szeptember hó 1-én fizetendő haszonbérnél érvényesíthető, ezt megelőzően pedig csak akkor, ha a peres felek között fennállott haszonbérleti viszony előbb megszűnnék. Való ugyan a felebbezési bíróság tényállása szerint az is, hogy a bérlemény tárgya a haszonbérbeadó ellen vezetett végrehajtás következtében 1899. év deczember havában árverés alá bocsáttatott^ ez a körülmény azonban egymagában a fennállott haszonbérleti viszonyt meg nem szüntette, mert ennek megszüntetésére alapul csak joghatályban fennálló árverés szolgálhat; már pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint a foganatosított árverés nem vált joghatályossá, a mennyiben a beadott utóajánlat következtében az 1881. évi LX. t.-cz. 187. §-a alapján az 1899. évi deczember hóban foganatosított árverés hatályon kívül helyeztetett, és az új árverésre határnap 1900. évi július havára tüzetett; az elrendelt ujabb árverés joghatályossá váltáig tehát, a bérlemény tárgyának tulajdonosául még mindig felperes lévén tekintendő, ennek bekövetkezéséig az A) alatti szerződés is a szerződő felek között épségben fennáll. E szerint tehát az ennek a pernek tárgyát nem is képező 1900. évi április hó 24. napján esedékessé vált haszonbérfizetés is felperes javára lévén teljesítendő, az 1899. évi szeptember 1-én lejárt haszonbérrészlet sem tekinthető felperes javára eső oly utolsó haszonbérfizetésnek, melybe alperesek az A) alatti szerződés alapján az óvadékot jogszerűen beszámíthatnák. E szerint jóllehet téves a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy alperesek azért nem élhetnek a felperesi követeléssel szemben beszámítással, mivel az óvadék visszafizetését csakis az új