A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

40 A felebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy az A) (F) alatti okiratba foglalt ügylet csak színleges volt. Az, hogy valamely jogügylet a valóságban létre nem jött, hanem csak színleg, ténykérdés. A felebbezési bíróságnak ez a ténymegállapítása csak úgy támadható meg, ha kimutattatik, hogy jogszabály sértésével volt valamely tény megállapítva, figyelmen kívül hagyva vagy felhozottnak tekintve, és e részben bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv, vagy mellékletei használhatók (S. E. 197. §.). De felperes ily irányban elfogadható bizonyítékot fel nem hozott s e részben való érvelései megállható alappal nem bírnak. Ugyanis felperesnek panasza az, hogy a felebbezési bíróság annak a megállapításánál, hogy az igényelt óvadék azért maradt továbbra is V. H. végrehajtást szenvedő tulajdona, mert a keresethez A)alatt másolatban és a 15,793/899. számú rendes perhez F) alatteredetiben csatolt nyilatkozat színlelt ügyletet foglal magában, jogszabályokat helytelenül alkalmazott, illetőleg mellőzött. Különösen azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság mellőzte annak a jogszabálynak alkalmazását, hogy az 1868 : LIV. t.-cz. 167. §. a) pontjának megfelelőleg kiállított okirat, a milyen az A) alatti is, az 1893 : XVIII. t.-cz. 73. §-a értelmében az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy kiállítójuk a benne foglalt nyilatkozatot tette és mellőzte azt a jogszabályt, hogy az említett minőségű okirattal szemben arra nézve, hogy tartalma valótlan, az ezt állító felet terheli a bizonyítás, és a felebbezési bíróság tévesen felperesre hárította a bizonyítás terhét arra nézve, hogy V. H.nak T. J. adta az óvadékul letett pénzt és hogy az A) alatti okiratnak ebbeli tartalma való. Ez a panasz nem bír alappal. A felebbezési bíróság V. H. végrehajtást szenvedőnek felperes részéről B. városa ellen indított rendes perben tett vallomása és a 2-od és 3-adrendű alperesek eskü alatti vallomása alapján az A) alatti okirat tartalmát kétely alá esőnek vette azért, mert valószínűnek vette V. H.-nak azt a vallomásbeli állítását, hogy ez az okirat egy az ő névaláírásával ellátott üres lapnak utólagos kitöltésével készíttetett, és a vallomásokból azt a tényt következtette, hogy az előttemező tanuk az okiratot csak alakiság indokából látták el aláírásukkal. Már peclig jogszabály az, hogy a törvény által előirt kellékek-