A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)
A bíróság magukat a feleket is mint tanúkat liallgathatja ki, ha ezek a döntő ténykörülményre vonatkozó okiratot mint előttemező tanúk írták alá. Igényperben a végrehajtást szenvedő fél is hallgatható ki tanúul. A bíróság annak kimondásával, hogy az igényelt dolog továbbra is a végrehajtást szenvedő tulajdonának tekintendő, nem sértette meg az 1881: LX. t.-cz. 96. §-ban foglalt azl a jogszabályt, hogy az igényperben hozott ítélet az igénylő és a végrehajtást szenvedő közölt való jogviszonyra hatálylyal nem bír, s hogy az ítélet harmadik személyek érdekeit nem érinti Ügy állás: V. H. építési vállalkozó B. városával szerződési viszonyban állván, szerződési kötelezettségeinek biztosítására B. város házi pénztárába óvadékot tett le olykép, hogy 4000 frt a b.-i hitelintézetné] V. H. nevére kiállított betéti könyvre kamatozás mellett elhelyeztetvén, ez a betéti könyv adatott át B. város házi pénztárának. Ennek a betéti könyvnek óvadékul letétele után 13 hónappal V. H. oly tartalmú okiratot állított ki T. J. részére, melyben elismerése foglaltatott annak, hogy T. J. csendes üzlettárs volt V. H. vállalkozásánál és a betéti könyvre elhelyezett 4000 forint készpénzt T. J. adta, minél fogva ez az óvadékul adott betéti könyv és illetőleg az arra betett összeg T. J. tulajdonát képezi. T. J. pedig oly tartalmú okiratot állított ki M. M. részére, a melyben az óvadékul letett betéti könyvre, illetve az arra betett összegre vonatkozó tulajdonjogot M. M. irányában fennállónak elismert tartozása kiegyenlítése czéljából átruházta. Mindkét okirat két előttemező tanú aláírásával volt ellátva. V. H. hitelezői végrehajtásokat intéztek adósuk ellen és a foglalást majd akként foganatosították, hogy a hitelintézetnél az ott betett összeget foglalták le, majd pedig akként, hogy a foglalást a B. város házi pénztárában őrzött betéti könyvre intézték. M. M. engedményes rendes pert indított B. város közönsége ellen a nála levő óvadék kiadása iránt, a mennyiben az a vállalati kötelezettségekből kifolyóan igénybe nem vétetett. Ebben a perben a bizonyítási eljárás, e közt tanúkihallgatás és jelesül V. H. kihallgatása is foganatosíttatott, de a perben itélet nem hozatott. M. M. engedményes azonban, a ki az engedményezésről B. város közönségét értesítette, igénypert is támasztott mindazok a foglaltató hitelezők ellen, a kik a foglalást az engedményezés után foganatosították. Ebben az igényperben a felebbezési bíróság felperest keresetével elutasította, a kjr. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő okokból:
