A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

Is harmadik személyeknek tényei a jogügyletben résztvevő felek jogaira befolyással nem lehetnek. E szerint tehát a per tárgyává tett követelés jogi megbirálásánál egyedül az jöhet tekintetbe, hogy felperes az A) alatti követelés engedményezésekor, az engedményessel szemben kifejezetten fentartotta-e a tőke lejárt kamataira követelési jogát, vagy sem? Már pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint az engedmény kiállításakor a kamatokról említés nem is történt, következésképen felperes a kamatokra követelési jogát kifejezetten fenn sem tarthatta. A most kiemeltek szerint tehát a 2200 frt tőke lejárt kamata a tőkével együtt jogilag az engedményesre átruházottnak lévén tekintendő, felperes a követelés átruházása után annak kamatairól az engedményes hozzájárulása nélkül jogszerűen nem rendelkezhetett, mihez képest a B) alattiban foglalt jogügyletnek kötelező joghatályt tulajdonítani nem lehet, miért is a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett utasítani. Azt vitatta ugyan felperes, hogy a peres követelés az A) alattiban foglalt tőke járulékának már nem volt tekinthető, mert az mint lejárt kamat már tőkésíttetett. Ez az érvelés azonban nem bír alappal, mert mint már fentebb kiemeltetett, a B) alatti kötelezvény az engedményezés után keletkezett és így, mert habár való is az, hogy a tőke járulékának csak azok a kamatok tekinthetők, a melyek még tőkévé nem alakíttattak, de a íenforgó esetben ily átalakítás nem történt, mert a felebbezési bíróság tényállása nem tartalmazza azt, hogy az érdekelt felek nyilatkoztak volna az iránt, hogy a lejárt kamatokat a tőkéhez csatolni határozták, vagy külön tőkévé alakítani czélozták volna, a felek egyező akaratkijelentése nélkül pedig a kamat jogi természetét el nem veszti. (Kir. Guria I. G. 263/1900. 1900 szeptember 4.) 1151. A S. E. 130. §. első bekezdéséhez képest a S. E. 121. §. rendelkezése a felebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazandó. Ennek nem felelt meg és a S. E. i>4. §-ában előirt indokolási kötelezettségének nem tett eleget a felebbezési biróság, a midőn Ítéletének indokolásában tényeket állapít meg, de nem adja elő azokat az