A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

7 sértette azt az anyagi jogszabályt, a mely szerint a haszonbérlő a haszonbérleti viszony fenállásának tartama alatt a szerződésben kikötött haszonbéri összeget megfizetni köteles. További panasza a felperesnek az, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabályt sértett meg azzal, hogy mellőzte felhívott tanúiknak kihallgatását az iránt, hogy bár alperes a haszonbérelt területid! minden elmozdítható tárgyat eltüntetett, magát mégis haszonbérlőnek tekintette, és a haszonbérlet tárgyát legeltetésre használta, holott ezek a körülmények az ügy eldöntésére lényeges befolyással bírnak, mert ha alperes a haszonbérleti szerződés alapján jogokat gyakorolt, akkor addig az ideig a haszonbérösszeget is megfizetni tartozik. Végül felperesek a perköltségben történt elmarasztaltatásukat a fentieknél fogva és azért tartják sérelmesnek, mert ők a jelen per megindításakor még nem tudták azt, hogy alperes a haszonbérletet végleg odahagyja. Felperesek panaszai nem bírnak megállható alappal. A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint ugyanis a felek között nem egy pusztán legeltetésre szolgáló, hanem olyan ingatlan iránt létesült a haszonbérleti szerződés, a mely ingatlannak az volt a szerződésszerű rendeltetése, hogy mezőgazdászati megmívelés útján hasznosíttassék ; továbbá ugyan ama tényállás szerint felperesek a jelen keresettel nem egy már elmúlt gazdasági évre vagy ennek egy részére, hanem az 1897. évi október hó 1-ső napján kezdődő gazdasági év egy részére követeltek és pedig előre haszonbért, és a felek között létrejött haszonbérleti szerződés a felperesek az iránti keresete következtében az 1897. évi deczember hó 9-ik napján kelt és e részben az 1897. évi deczember hó 25-ik napján jogerőre emelkedett birói ítélettel megszűntnek mondatott ki. E tényállás mellett helyes a felebbezési bíróság ítéletének az a jogi döntése, hogy felperesek részére az 1897. évi október hó 1-ső napjától az 1897. évi deczember hó 25-ik napjáig terjedő időre alperes ellen haszonbért meg nem itélt, de nem sértett meg a felebbezési bíróság az ügy érdemi eldöntésére befolyással biró lényeges eljárási szabályt sem azzal, hogy mellőzte a felperesek részéről felhívott tanúk kihallgatását az iránt, hogy alperes magát haszonbérlőnek tekintette, és a haszonbérlet tárgyát a jelzett időben legeltetésre használta ;