A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

nyesitse: a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint ugyanis felperes a kereseti összeget az alakilag valódi A) alatti okiratba foglalt arra a megállapodásra alapította, hogy az alperessel fennállott alhaszonbérleti viszony kölcsönös ellátás útján felbontatott, azonban alperes magát arra kötelezte, hogy ama területek után, a melyeket mint további alhaszonbérbe adottakat 1891. évi november hó 1-ső napjáig vissza nem bocsát, ez időtől kezdve a tényleges visszabocsátásig évenkint és holdankint 5 forintot fizet, ezzel a megállapodással tehát az utóbbi területekre nézve jogilag az alhaszonbérleti viszony tartatott fenn és így az e területekért kikötött azaz 5 forint jogilag haszonbérnek tekintendő következésképen azaz öt forint és így a kereseti követelés is a részvénytársaság tulajdonába átment haszonbérletekre nézve jogilag nem kártérítés, hanem haszonbér, tehát folyó jövedelem természetével bír. Felperes első sorban azon az alapon támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy a perbehivottnak önálló felebbezését és alperesnek a felebbezéshez az előkészítő iratban előterjesztett csatlakozását elfogadta, és hogy alperesi részről az elsőbirósági ítélet ekként törvényszerűen megtámadottnak tekinthető nem lévén, azt az Ítéletet mégis az ő hátrányára változtatta meg. Felperesnek ez a panasza alaptalan : mert az alperes részéről még az elsőbirósági eljárás alatt perbehívott B. testvérek czég alperes védelmét elvállalván, az 1881 : LIX. t.-cz. 10. §. értelmében az a perbehívott és az alperes a pert további folyamában közösen folytathatták; a perbehívott és az alperes között ekként keletkezett egységes perjogi viszonynál fogva, de a S. E. 140. §. egyenes rendelkezése szerint is, az elsőbiróság ítélete ellen a perbehívott önálló felebbezéssel élhetett, és már annak a felebbezésnek a S. E. 139. §. második bekezdéséhez képest az volt volna a hatálya, hogy az az Ítélet az alperes nevében is felebbezettnek tekintessék: és mert habár felperes felebbezési beadványában a felebbezésnek szóbeli tárgyalás nélkül elintézését kérte, perhívott a felebbezési beadványában azt a kérelmet adta elő, hogy a felebbezés szóbeli tárgyaláson intéztessék el; a S. E. 172. §. utolsó bekezdése szerint tehát a felebbezés az összes felekre nézve szóbeli tárgyalás alapján volt eldöntendő és így a jelen ügyben az alperesi csatlakozásra nem nyerhetett alkalmazást a S. E. 176. §-nak a szóbeli tár-