A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)
folyama alatt az 1898. évi szeptember hó 29-én esedékessé vált félévi bérrészietet is felvette, mivel alperes az ingatlanokat használván, felperest az ellenértékű bér megillette, és mivel a tényállás szerint felperes az 1899. évi ápril hó 24-én ujabban esedékessé vált bérösszeg felvételét már megtagadta. (Kir. Curia I. G. 318, 99. 1899 július 11.) í>27. A nő részéről a hozománynak férjéhez vitele, nem esvén az 1886 : 7. t.-cz. 22. §-ában felsorolt jogügyletek közé, a hozomány visszakövetelésénél csak annyiban áll fenn az idézett 21. §. értelmében kötelező szabály, hogy az okirat által való bizonyítás kizárólag közjegyzői okirattal történhetik, a mi azonban nem zárja ki, hogy közjegyzői okirat nem létében a hozomány átadása tanukkal is hizonyíttassék. (1880: 7. t.-cz. 21. és 22. §§.) Ügy állás: A férj adóslevelet állított ki felesége javára, összeszámolásból keletkezett 1200 frtról, melyet a meghatározott napon megfizetni kötelezett, beleegyezvén a zálogjog bekebelezésébe. Az adóslevélben elhallgattatott, hogy az ügylet férj és feleség közt jött létre, és a zálogjog a férj ingatlanaira bekebeleztetett. A férj később végrendeletet alkotott, a melyben e tartozást valótlannakjelenti ki; a zálogjoggal terhelt ingatlanok egy részét élők közötti szerződéssel az itteni II. és III. rendű alperesekre átruházta, egy a zálogjoggal szintén terhelt házat pedig az l. rendű alperesnek végrendeletileg hagyományozta. A férj elhalálozván a feleség mint felperes az adóslevél alapján perbe vonta I. rendű alperest, mint a férj örökösét az öröklött ház értéke erejéig, a II. és III. rendű alpereseket pedig mint jelzálogi adósokat az átvett ingatlanokból a kielégítés tűrésére 1200 írt erejéig. Alperesek tagadták a férj kötelezettségének fennállását, s kifogást tettek az adóslevél bizonyító ereje ellen, mert az ügylet férj és feleség közt jővén létre, esak közjegyzői okirat kiállítása esetében érvényes. Felperes tanúkra hivatkozott követelése fennállásának bizonyítására, de ezek ki nem hallgattattak. Az ügyletet érvényesnek vitatta, mert arra a közjegy, törvényt alkalmazandónak nem tartotta. Az elsőbiróság a felperest keresetével elutasítván. A felebbezési bíróságnál felperes arra a jogczímre állott, hogy ő férje házához hozományt hozott, azt férje saját javaiba beruházta, és a hozomány átvételéről, illetőleg az e feletti megszámolásról adta a férj az adóslevelet. Tanúkra hivatkozott arra a tényre, hogy hozományt hozott a házhoz, hogy az férje javaiba ruháztatott és hogy alperesek követelését bíróságon kívül elismerték. A fellebbezési bíróság a tanúknak kihallgatását mellőzve, felperest