A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

3 keresetével elutasította. Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a kir. Ouria a felebbezési bíróság Ítéletét feloldotta a következő okokból: Felperes a felebbezési tárgyalásnál arra alapította kereseti Igényét, hogy ő néhai férjéhez 1200 fri értékű hozományt vitt, s ezt az értéket néhai férjének át is adta. Eme tényállításokat pedig felperes tanúkkal kívánta bizonyítani, valamint azt a tényállítást is, bogy alperesek az előbb említett tényeket elismerték. Ezekhez képest felperes a felebbezési tárgyalásnál igényét az első bíróságnál beadott írásbeli keresetben nem is említett arra a jogezimre fektette, hogy ő a néhai férjéhez vitt és annak át is adott hozománya értékének megfizetését követeli. A felebbezési bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett akkor, a mikor a jelen jogesetre az 1886 : VII. t.-ez. 22. §-át vélte alkalmazandónak, és felperest a hozománynak férjéhez vitele annak értéke és a férjnek átadása tekintetében megajánlott tanúbizonyítástól elzárta, mert a jelen esetre, a mennyiben nem az 1886 : VII. t.-ez. 22. §-ban felsorolt jogügyletek valamelyikének megkötéséről, hanem női hozomány átadásáról és visszaköveteléséről van szó, okirattal való bizonyítás esetében az idézett törvény 21. §-a alkalmazandó, a mely pedig a hozomány átadása és átvételére nézve csak azt állapítja meg, hogy eme tényekre nézve az okirat által való bizonyítás •csak közjegyzői okirattal történhetik ugyan, de ily közjegyzői okirat nem létében a nő vagy ennek örökösei a hozomány visszakövetelése iránt támasztott perben nincsenek elzárva attól, hogy a hozománynak a férjhez vitelét, annak értékét és a férjnek történt átadását tanúkkal vagy egyéb alkalmas bizonyítékokkal bizonyíthassák. Ezeknél fogva alaposnak találtatott felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta a íenforgó esetre az 1886 : VII. t.-cz. 22. §-át, a mely az abban felsorolt jogügyleteknek érvényességét közjegyzői okiiat kiállításától teszi függővé, és ebből kifolyólag az ajánlott tanúbizonyítást téves álláspontjához képest mellőzte. Minthogy ilykép a felebbezési bíróság a per érdemi eldöntésére lényeges befolyással biró tények megállapításába is az e czélra szükséges bizonyítás felvételbe bele nem bocsátkozott, s e miatt az ügy ez által érdemleges eldöntésére nem alkalmas. (Kir. Guria I. Gr. 210/99. 1899 augusztus 29.)