A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

3S4 3816/896. és I. G. 503 899. sz a.), az pedig, hogy az ügyletet, felperes hozta volna létre, megállapítva nincs. A felebbezési bíróságnak megtámadott jogi döntése annál inkább helyes, mert az elsőbiróság ítéletéből átvett indokolása szerint a bíróság nem tekintette bizonyítottnak felperes részéről azt, hogy alperes őt kijátszotta volna azzal, hogy az ügyletet kezdeményező felperes mellőzésével egy másik olcsóbb ügynököt színleg szerepeltetett közvetítőként. Felperesnek az a további panasza, hogy a felebbezési bíróság* nem alkalmazta azt a jogelvet, hogy senki nem tartozik ingyen szolgálni és semmiféle eljárás nem tekinthető ingyenesnek, szintén alaptalan, mert felperes a keresetet az alperesnek az A. alatti okiratban foglalt lekötelezésére alapította, abba pedig a közvetítéssel járó fáradozási jutalmazása csak az ügylet létrehozatala esetére igértetett és így a felperes részéről felállított jogelvek a fenforgó esetben nem alkalmazhatók. További panasza felperesnek az, hogy a felebbezési bíróság eljárási jogszabály sértésével mellőzte D. L. és K. Gs. tanúk kihallgatását. Ez a panasz is alaptalan. Felperes ezeket a tanúkat a felebbezési eljárásban arra a tényre kérte kihallgatni, hogy ő az alperes házát ezeknek is kínálta és a közvetítésnél így felperes fáradozott. Eme bizonyítani szándékolt tényt azonban a felebbezési bíróság helyesen mondotta ki a per eldöntésére lényegtelennek, mivel nem döntő, hogy felperes fáradozott-e, és ajánlotta-e az ingatlant oly személyeknek, kikkel az ügylet meg nem köttetett, és így az említett tanúk kihallgatásának mellőzésével eljárási szabály nem sértetett, mert a bíróság a nem perdöntő tények bizonyítására felhívott tanúk kihallgatását elrendelni nem köteles, következőleg nem volt teljesíthető felperesnek az ítélet feloldása iránt ez alapon előadott kérelme sem. Eljárási szabály sértéskép panaszolja felperes azt is, hogy a felebbezési bíróság ítélete önmagának ellent mond, a mennyiben egyrészről azt mondja ki, hogy az alperes és L. Zs. közt közvetítőre nem is volt szükség, másrészről mégis azt mondja ki, hogy U. S.. közvetítőre szükség volt. Ez a panasz alaptalan azért, meg egymagában az, hogy a bíróság ítéleti indokolása önmagának ellentmond, elvontan nem minő-