A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)
385 sithető jogszabálysértésnek, másrészt azonban a panaszolt ellent* mondás lenn nem forog, meri ha alperes és L. Zs. közt az elsőbiróság tényállása szerinl ezek korábbi ismeretsége miatt közvetítőre szükség nem volt, azért U. S. másik közvetítési meghívott tényleg közbenjárhatott, de ebből nem következik, hogy ez a közbenjárás szükséges is volt. Azzal a megállapított ténynyel kapcsolatban, hogy alperes a közvetítésre felperesen kívül U. S.-nek is megbízást adott, felperes tévesen kívánja az 1874: XXXIV. t.-cz. 55. §-át alkalmazni, mert a fennforgó esetben nem ügyvédnek kötelezett jutalomdíjról van szó. Ugyanez áll a felülvizsgálati kérelem IX. pontjában felhozott ily irányú érvelésre is. Panaszolja felperes azt is, hogy az elsőbiróság, a melynek ténymegállapítását és indokait a felebbezési bíróság magáévá tette, az indokokban tévesen idézi tanúk vallomását, mivel ezek a tanúk nem azokat a szókat vallották, a melyeket az Ítélet indoka e tanúk részéről .vallottaknak mond, és a bíróság e téves idézéssel állapíthatta meg tényül azt, hogy az ügyletet U. hozta létre. Ennek a panasznak lényege az, hogy a felebbezési bíróság ilykép helytelenül tekintette bizonyítottnak a tanúk vallomásával azt, hogy az ügyletet U. S. hozta létre. Az ítéletben azonban a bíróság nem idézte a tanúk vallomását, hanem előadta ennek tartalmát és a bíróság, mikor indokaiban a tanúk vallomásának tartalmát adja elő nem sért jogszabályt azzal, ha a tanúk vallomását nem idézi szó szerint. Másrészt pedig, hogy a bíróság mit tekint a tanúk vallomásával bizonyítottnak és mit nem, ezt a S. E. 64. §-a szerint szabadon mérlegelni van hivatva, és a mérlegelésnek ez az eredménye felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Jogszabály sértéseként panaszolja felperes, hogy az Ítélet F. M. tanú vallomását annyira mellőzte, hogy azt fel sem említi és a mellőzést nem indokolta. E panasz nem bír alappal. Az első bíróság indokaiban felemlítette, hogy F. M. tanút kihallgatta. — Szabálytalanság ugyan, hogy a bíróság e tanúvallomására vonatkozólag nem nyilatkozott arra nézve, hogy azt bizonyítékul elfogadja-e, vagy sem, s a vallomásban foglalt tényeket a per eldöntésénél lényegesnek találja-e, vagy sem, és e részben indokokat fel nem hoz, azonban e körülmény azért nem szolgálhat a megFabiny, Curiai határozatok. V. 55