A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

37G zolási kérelmének helyt adni, s felülvizsgálati kérelmét kellő időben I leadottként elfogadni kellett. Áttérve azonban alperes felülvizsgálati kérelmére, az alaptalannak találtatott. A felebhézési bíróság ítéletében megállapított, és a S. E. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint annak ellenére, hogy felperes a házastársi együttélést folytatni késznek nyilatkozott, alperes a felebbezési bíróság előtti tárgyalás során kijelentette, hogy nejét, a felperest magához vissza nem fogadja, mihez képest alperes tartozott oly ténykörülményeket kimutatni, a melyek a vissza nem fogadást indokolttá teszik. Alperes e tekintetben és illetve arra nézve, hogy őt tartási kötelezettség nem terheli, arra hivatkozott, hogy felperes a 3. sz. alatti szerint egy végkielégítési összeg fejében a különtartási igényről lemondott, és hogy felperes egyébként is a házastársi köteles hűséget megszegvén, az tartásra igényt egyáltalán nem formálhat. Ez ellenvetéseknek azonban nincs megállható alapja, mert a 3. sz. a. közjegyzői okiiat tartalma szerint felperes a tartási igényről azért mondott le, mivel felperes és alperes mint házastársak a házas eletet közös egyetértéssel megszüntették, minthogy azonban a tárgymegállapítás szerint a peres felek a 37. alatti kiállítása után nemcsak a házastársi együttélést ismételten visszaállították, hanem alperes nejével a felperessel a nemi életet is újból felvette, ezzel a 37. alattiban kifejezett lemondás — megszűnvén ennek alapfeltétele, vagyis a házasélet felbontása, — hatályát vesztette, következéskép alperes a felperes lemondására sikerrel csak abban az esetben hivatkozhatnék, ha a házas együttélés újabb felvételének újabb megszakítása után újabb közjegyzői okiratban a 37- a. okiratban foglalt lemondás kifejezetben fen tartatott vagy ismételtetett volna, ez azonban nemcsak meg nem állapíttatott, hanem megállapíttatni sem kisértetett, és mert a felebbezési bíróság azt állapítván meg, hogy alperes a házastársi hűség megszegésére vonatkozó állításait nem bizonyította, az erre alapított kifogás nemcsak a bizonyítás hiányában, hanem azért sem volt elfogadható, mivel a tényállásból kitűnően alperes azután is, hogy felperest hűtlennek tekintette, azzal a házas együttélést és nemi életet újból felvette, már pedig a törvényes gyakorlat szerint, habár merülnek is fel a házas felek között oly tények, a melyek az egyik vagy másik félnek a különélésére jogos okot szol-