A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

tiltja, de megengedi a jogutódnak a volt tulajdonos beleegyezésével az addigi czég alatt az üzlet folytatását a nélkül, hogy valami kötelezettséget róna a volt czégtulajdonosra a jogutód későbbi ügyleteiből kifolyólag. Ennek ellenére alperes elmarasztalható nem volt akkor, a midőn bizonyítást igért, hogy alperes azután, hogy üzletét 1897 május l-jével megszüntette, mit sem rendelt és vett át felperestől, hanem alperesnek fia: ifj. S. Á. rendelt a saját számlájára s a rendelést az vei le át. Alperes panasza alaptalan. A K. T. 12. §-ának megsértéséről jelen esetben szó sem lehet: mivel az idézett 12. szakasz csak arról rendelkezik, hogy a jogutód a jogelőd beleegyezésével az üzletet, az eddigi czég alatt folytathatja, ez a szakasz arról nem rendelkezik, hogy a jogelőd kötelezettségei mily esetben szállnak át a jogutódra, vagy hogy a jogutód későbbi ügyleteiért a jogelődöt felelősség terheli. Ez a szakasz tehát a jelen ügy elintézésénél alkalmazásba sem jöhet. A felebbezési biróság nem is ez alapon kötelezte alperest fizetésre, hanem azért, mert alperes megengedte, hogy az ő nevéből és különös czíméből álló be nem jegyzett czég alatt, melyet az üzleti világban ő használt, rajta kívül álló más személy kereskedelmi üzletet folytasson, a nélkül, hogy az illetők a czégjegyzékből, miután abba bevezetve nem volt, a változásról meggyőződést szerezhettek volna. Ezzel pedig a felebbezési biróság jogszabályt nem sértett, mert felperest annak következtében, hogy megengedte, hogy fia az ő saját neve as czíme alatt üzletét tovább folytassa, a nélkül, hogy erről a vele az előtt a megállapított tényállás szerint állandóan üzleti összeköttetésben álló felperest értesítette volna, a fia által eme üzlet körében felperessel szemben vállalt kötelezettségért a felelősség jogilag szintén terheli. Ezzel szemben alperesnek a felülvizsgálati kérelmében tett az a puszta állítása, hogy felperessel tudatta, hogy az üzlettel felhagyott és azt hasonnevű fiára ruházta, tekintetbe nem vehető, mert a felebbezési biróság Ítéletében az van megállapítva tényállás gyanánt, hogy alperes ezt a körülményt bizonyítani nem tudta, már pedig a felülvizsgálatnál nem az alperes egyoldalú előadása, hanem a felebbezési biróság részéről megállapított s alperes által egyébként meg sem támadott tényállás az irányadó. (S. E. 197. §.) Hasonlóan az a felhozott alperesi új állítás is, hogy felperes