A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

A felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint az 1—3. alatti okiratok alakilag és tartalmilag valók, a végrehajtást szenvedő czég, illetve F. J. és G. I. ugyanis kizárólag ezek ketten alakították azl a kereskedelmi társaságot, amelynek czégél be is jegyeztették. Az 1—3. alatti okiratok tartalma szerint F. J. és G. I. a foglalás előtt megvettek és átvettek felperestől saját czéljaikra különféle nyomdai felszerelést meghatározott árakban és olyan feltétellel, hogy a vételár egy részét azonnal és legnagyobb részét hosszabb idő közök alatt részletekben fizetik, a fizetetlen vételárról felperesnek tovább adható és időközönként a törlesztéshez képest kisebb összegű új váltóval kicserélendő váltót adnak és az a felszerelés mindaddig felperes tulajdona marad, míg az egész vételár kifizetve nincs. Az 1—3. a. okiratok e tartalmából jogszerűen következik, hogy felperes részére a vételár teljes kifizetéséig a tulajdonjog fentartása szerződésileg kiköttetett, hogy az adott váltó csak fedezeti természetű és fizetésnek jogilag nem tekinthető és hogy felülvizsgálati kérelemmel élő alperesek sikeresen nem hozhatják fel azt, hogy F. J. és G. I. utóbb czégüket bejegyeztetvén, az a felszerelés a czég birtokába jutott és a czég hitelezőivel szemben a F. J. és G. I.-al létesült jogviszony nem érvényesíthető, mert a tulajdonjog fentartásának a vételár teljes kifizetem ig az eladó részéről kikötése feltételez egy különben a vétel tárgyára és a vételárra nézve végleges és esetleg átadással is befejezett szerződésszerű, de olyan vételi megállapodást, a melyhez az az elhalasztó feltétel köttetett ki, hogy vevő az eladóval szemben a tulajdonjogot csak a vételár teljes lefizetésével szerzi meg, az ilyen kikötés pedig hiteles törvény által tiltva nincs és az állandóan követett bírósági gyakorlat által még akkor is hatályosnak van elfogadva, ha hátralékos vételárról váltó adatott, vagy az a vételár záloggal avagy egyébként megerősíttetett, (hasonlóan döntött a kir. Curia 1897 G. 175, 1897 G. 257, 1897 G. 382 és 1899 G. 26. sz. a.).* mert továbbá a váltó nem fizetési eszköz, hanem csak fizetési igéret; a váltó adása tehát fizetésnek csak akkor tekinthető, ha a feleknek akarata kifejezetten erre irányult, már pedig az 1 — 3. alatti okirat ama tartalmával, hogy forgatható és új, a törlesztéshez képest kisebb összegű váltóval annak idejében kicserélendő váltó adatott, a hátralékos vételárról és mégis a vételár részletekben és hosszabb * Közölve III. kötetben 130. 209., IV. kötetben 352. lapokon.