A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

3-28 alperes a felperes késedelme következtében a K. T. 352. §. alapján az ügylettől elállhatott. Végül felperes azt panaszolja ugyan, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal is, hogy a biztosítékul letett 500 frtot nem bánatpénznek, hanem kötbérnek minősítette, és alperest annak visszafizetésére nem kötelezte, és mivel szerinte a kötbér oly vagyoni előny vagy hátrány, a mely valamely ügylet teljesítése vagy abbanhagyása esetére kiköttetik, vagy igértetik és e szerint a két oldalú ügyleteknél mind a két fél jogosult a beálló eshetőség szerint annak a másik féltől való követelésére, kötbérnél tehát a kötelezés vagy az igéret a lényeges, ennek következtében azokban az esetekben, midőn valamely ügylet biztosítására egyoldalúan köttetik ki, és a másik fél kezeihez előlegesen letétetik bizonyos érték, az nem a kötbér, hanem a bánatpénz jogi természetével bír, már pedig a bánatpénzt az, a kinek a kezeihez adatott, csak akkor tarthatja meg, ha az azt letevő fél a szerződésből való visszalépését kijelenti, vagy a szerződést nem teljesíti, már pedig felperes a szerződéstől nem lépett vissza,, és azt teljesíteni hajlandó is volt, és hogy az ügylet egész terjedelmében nem ment teljesedésbe, az az alperes akarathiányán mult. Ennek a panasznak sincs megállható alapja. Ugyanis a kötbér jogi természetével nem ellenkezik az, hogy csak egyik szerződő fél javára és arra az esetre kötessék ki, ha a kötbér fizetésére kötelezett fél a szerződést kellő időben nem teljesíti, és habár rendszerint a kötbér megállapított összegének előzetes letétele nem követelhető, hanem ez rendszerint a meghatározott esetre szóló fizetési kötelezettség elvállalásából áll, mind a mellett, ha a felek ettől eltérően annak előzetes letételében vagy valamely más czímen letett összegnek kötbér jellegével leendő felruházásában állapodtak meg, ez a letett összeget kötbér jellegétől meg nem fosztja, hanem az a szolgáltatónak bekövetkezett késedelmével esedékessé válik. Minthogy pedig a felek jogviszonyait szabályozó szerződés 8. pontjának szószerinti szövege azt tartalmazza, «hogy E. 0. és társa az ezen szerződés 1. pontjában érintett tűzifa mennyiséget 1898. évi augusztus hó 31-ig teljes összegében át nem vette volna, visszaesik a netalán át nem vett fa mennyiség a város tulajdonába, és megengedi E. 0. és társa, hogy az 500 frtnyi biztosíték minden további megkérdeztetése nélkül s mint a város javára átesett vinculum a város pénztárába beutalványoztathassék»