A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

325 hogy a szállítás a szerződésben meghatározott idő alatt akadálytalanul befejezést nyerhessen. Kötbér és bánatpénz közötti különbség. A kötbér jogi természetével nem ellenkezik, hogy az csak egyik szerződő fél javára és arra az esetre kötessék ki, ha a kötbér fizetésére kötelezett fél a szerződést kellő időben nem teljesíti, valamint az sem, hogy a lelek annak előzetes letételében vagy valamely más czímen letett összegnek kötbér jellegével leendő felruházásában állapodtak meg. Felperesnek felülvizsgálati kérelmében felhozott panasza az, hogy a felebbezési biróság az ügy eldöntésénél nem a kereskedelmi törvény határozmányait alkalmazta. Felperes eme panaszának kiindulási pontja az, hogy a kereskedelmi jog szabványai az ügy megbirálásánál azért lettek volna alkalmazandók, mivel a közötte és alperes között az A. alattival létrejött jogügylet oly erdei termékek szállítására köttetett, a melyek alperes által tűzifává dolgoztattak fel, az ügylet tehát a K. T. 259. §-nak 6. pontja szerint alperesre kereskedelemügyletet képez. Felperes panaszának ez a kiindulási pontja nyilván téves, mert erdei fáknak a közönséges erdei üzemnek megfelelő letárolása és hasábokba való feldarabolása útján tűzifává történt előállítása nem tekinthető az erdei termék oly iparszerű át- vagy feldolgozásának, mely a felhívott törvényhely alapján a termelőre nézve kereskedelmi ügyletet képezhetne. De más részről a felebbezési bíróságnak is téves az az a jogi felfogása, mely szerint a peres felek között létesült ügylet alperesre nézve nem lévén kereskedelmi ügyletnek minősíthető, az ebből keletkezett vitás kérdések jogi megbirálásánál a K. T. határozmányai nem volnának alkalmazandók, mert nem vitás a felek között, hogy felperes fa- és szénkereskedő czég, tűzifának vételével és továbbadásával üzletszerűen foglalkozik, következően tűzifának továbbadás czéljából felperes által történt vétele mint a kereskedési üzlet körébe tartozó, felperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez, már pedig a K. T. 246. §. értelmében az ugyanazon t.-cz. 2-ik részében foglalt határozmányok azoknál az ügyleteknél is alkalmazandók, a melyek csak az egyik szerződő fél részéről képeznek kereskedelmi ügyletet, és e részben nem tesz különbséget,