A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

312 A felebbezési bíróság ítéletét abban a részében, melylyel felperes keresetével a m. kir. államkincstár II. r. alperessel szemben elutasíttatott, felperes támadja meg felülvizsgálati kérelemmel, abban a részében pedig, mely szerint I. r. alperes a felperes részére a két rendbeli kereseti követelés fizetésére köteleztetett, I. rendű alperes. I. rendű alperes azért támadja meg a felebbezési bíróság Ítéletét, mert szerinte bebizonyítottnak veendő, hogy felperes a továbbíttatni kívánt pénzt nyilyánvalólag nem a postára akarta adni, hanem P. J.-nak mint jegyzőnek adta át beszállítás végett, és hogy I. r. alperes nem is tudta azt, hogy felperes a pénzt postán kívánta elszállíttatni, I. r. alperes szerint vevény-mintát szerezhet bárki, és a pecsétet, vagyis a postabélyegzőt is el lehet lopni, nem az űrlap, nem a pecsét, hanem az aláírás főkelléke annak, hogy a posta feladási vevény közokiratot képezzen, ő nem írt alá vevényt, pénzt át nem vett, az neki fel se ajánltatott, sem cselekvénye, sem mulasztása által felperes megkárosításához hozzá nem járult. Első rendű alperes panaszai megállható alappal nem bírnak. A felülvizsgálatnál S. E. T 197. §. értelmében a felebbezési bíróság által megállapított tényállás szolgál irányadóul, minthogy I. r. alperes ki nem mutatta, hogy az valamely jogszabály sértéssel állapíttatott meg, az I. r. alperes részéről a felebbezési bíróság ítéleti tényállásával ellenkezően felhozott tényállítások az ügy megbirálásánál tekintetbe nem vehetők. A felebbezési bíróság Ítélete szerint pedig tény gyanánt meg van állapítva, hogy felperes a megtéríttetni kivánt két rendbeli öszszeget a postahivatalban a megfelelő összeg utalványozása czéljából adta fel s arról részére a postai feladási vevény adatott, továbbá hogy a pénz leolvasásánál I. r. alperes is jelen volt, és tudomása volt arról, hogy felperes a pénz elküldése, illetve helyesen postai utalványozása végett jelentkezett, a mivel szemben I. r. alperesnek az az érvelése, hogy feladási vevénylapot bárki szerezhet, és a pecsétet is lehet lopni, egyáltalában súlylyal nem bír, mert a per során alperesek a tényállást oly irányban megállapíttatni sem kérték, hogy P. J. a feladó vevényekhez és postai bélyegzőhöz tiltott úton jutott volna, a mennyiben I. r. alperes elnézte, hogy a pénzt férje vegye át és arról vevényt állítson ki, jogilag ebből az következik, hogy P. J. a fenébb részletezett postai kezelésnél mint I. r. alperes helyettese jár! el, a férje által felvett, de a megállapított tényállás