A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

313 szerint a rendeltetés helyén nem utalványozott összeg tekintetében [. r. alperes kártérítéssel tartozik. Áttérve a felperesnek a felülvizsgálati kérelmében felhozottakra, hogy t. i. szerinte a kir. kincstárt culpa in eligendo terheli akkor, a mikor I. r. alperes P. J. személyében olyan postamestert tartott, a kinek gondatlansága következtében lehetővé vált, hogy olyan egyén vegye át a postahivatalban befizetett pénzeket, ki erre jogosítva nincsen, már pedig a kir. kincstár a postamesternek mint közegének a cselekményei és mulasztásai által okozott károkért felelős, továbbá, hogy felperes ellen érvül fel nem hozható az, hogy ő tudta, hogy I. r. felperes a postamester, mert a midőn látta, hogy P. J. intézkedik a postán, rendelkezik a feladó-vevényekkel, postabélyegzővei a neje mint postamester tudtával és beleegyezésével, joggal feltehette, hogy mint helyettes működik, a nélkül, hogy őt •ezért gondatlanság terhelné. Felperes panasza alapos, mert az I. r. alperes panasza megbirálásánál már fentebb előadott tényállásból jogilag következtethető, hogy P. J. a postahivatalban, mint I. r. alperes helyettese járt el, valamint ugyanabból következik az is, hogy a felperes által feladott pénz a postaközeg kezéhez átadottnak tekintendő. Az, hogy a helyettesítésnél I. r. alperes mint postamester túllépte hatáskörét és a felettes hatóságnál való bejelentés és ennek beleegyezése nélkül helyettesítette magát, mint a postai közvetítést igénybe vevő közönség hibáján kívül eső tény ennek jogosult érdekére kihatással nem lehet, és e miatt a kir. kincstár a felelőség és szavatolás alól magát ki nem vonhatja. Nem alapos a kir. kincstár mint II. r. alperes által felhozott azaz ellenvetés sem, hogy felperes a postai tariffák és üzleti szabályoknak a postautalványokról szóló II. r. 1. §. 3-ik pontja rendelkezésének nem tett eleget, mely szerint a közönséges (nem távirati) postautalvány űrlapját a postaközegnek a feladó helyet kitölteni nem szabad. A feladó kötelessége az utalványozott összeget az űrlapon számokkal tisztán s ezenkívül a forintokat, vagyis most már a koronákat tintával kiirni, és ezek szerint felperes kiről tényállás gyanánt meg van állapítva, hogy utalványlapot ki nem állított és ilyent át nem adott, — sem tévén eleget az utalványozási szabályoknak, a szabályszerű feladás hiányában kártérítést nem követelhet. A jelzett szabályok szerint a postai közeg igaz, hogy nem tartó-