A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

leien alapul, mely harmadik személyek irányában az anyagi jog szabályai szerint hatálylyal nem bir. Az örökhagyó végrendeleti intézkedése megtételénél, örököse hitelezőinek érdeke által korlátozva nincs. A.Z adósnak az az eljárása, hogy az ő örökösödési igényéi megállapító végrendeletnek megtámadására lépésekel nem tett, még nem irányul az ö hitelezőinek kijátszására, főleg ha nincs kimutatva, hogy a végrendelet által törvényes osztályrészére nézve lett megrövidítve. Ügy állás: A felperes a jelenlegi alperesek közül egy korábbi perben a III. r. alperest gyermektartási díj iránt beperelte, és az alperes fizetésre is lett kötelezve. Azonban vagyonhiány miatt felperes kielégítést nem nyerhetett. A per folyama alatt a III. r. alperes apja végrendelkezett, melyben III. r. alperes részére bizonyos ingatlant utóörökösödési, elidegenítési és terhelési tilalommal megterhelten hagyott. Az örökhagyó elhalt, s a hagyatéki átadás a végrendeletnek megfelelően történt. Ennek utána felperes az összes érdekelteket beperelve, azt kérte kimondatni, hogy a fentjelzett tulajdoni korlátozások az ö végrehajtási jogának a marasztalt fél részére jutott ingatlan állagára való bekebelezését nem akadályozhatja. A felebbezési bíróság felperest keresetével elutasította, s a kir. Guria a felülvizsgálati kérelmének helyt nem adott a következő okokból: Felperes felülvizsgálati kérelmében azért támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy megállapította azt, hogy a félegyházi 7852. sz. tjkvben felvett ingatlanra feljegyzett tilalom nem III.-r. alperes ténye következtében keletkezett, mert szerinte abból a tényből, hogy felperes a III.-r. alperes elleni gyermektartás iránti keresetét jóval előbb indította meg, mint a mikor M. I. végrendelete keletkezett, s e szerint arról a végrendelkezés idejében úgy a végrendelkező, mint III.-r. alperes tudomással bírtak, továbbá abból a tényből, hogy felperesnek már marasztaló Ítélete volt, midőn nevezett örökösödési nyilatkozatot tett, és hogy III.-r. alperes, annak ellenére, hogy M. I. végrendelete az ő köteles részét sérti, örökösödési nyilatkozatában a végrendelet elfogadásával köteles részének kiegészítése iránti jogáról lemondott, nyilvánvaló, hogy a III.-r. alperesnek jutott ingatlanra feljegyzett tilalmak, nem peren kívül álló harmadik személyek, hanem a marasztalt akarata következtében jegyeztetett fel és így beigazolást nyert IIL-r. alperesnek a felperes