A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

300 kijátszására, és megkárosítására irányuló törekvése, a mit végrendelkező édes apjának és testvéreinek összejátszásával vitt véghez. Felperes panasza megállható alappal nem bír. Kétséget nem szenvedhet ugyan, hogy a hitelező keresettel fellépni jogosult, hogy esetleg a terhelési és elidegenítési tilalommal terhelt ingatlannak állagából is perúton kielégítést kereshessen ; de ily kereset csak oly esetben vezethet sikerre, midőn kimutattatik, hogy az az ügylet, melynek folyamánya a korlátoló telekkönyvi feljegyzés olyan természetű, melyre nézve jogilag megállapítható, hogy az ily ügylet harmadik személyekkel szemben az anyagi jogszabályok szerint hatálylyal nem bír, és így a telekkönyvi feljegyzés az illető hitelező követelése kielégítésének útjában nem állhat. Ebből következik, hogy a fenforgó peres kérdés megbirálásánál, tehát első sorban az vizsgálandó, hogy a feljegyzés alapjául szolgáló ügylet oly természetű, hogy az felperes követelésével szemben joghatálylyal birhat, avagy nem ? E szempontból vizsgálva az ügyet, az örökhagyó végrendeleti intézkedése megtételénél korlátolva nincsen az által a körülmény által, hogy valamely örökösének hitelezőjével semminemű jogviszonyban nem áll, a hitelezőnek érdekét tekintetbe venni nem tartozik, tehát az örökös hitelezőjének érdekével szemben is joghatályosan rendelkezhetik, és így az örökhagyó M. I. végrendeletéhen a felperes követelését illetőleg kijátszás nem forog fenn. (Hasonló értelemben határozott a kir. Guria G. 74/898. sz. a.)* De IIL-r. alperesnek abban a tényében, hogy az örökhagyó végrendeleti intézkedését elfogadta és azzal szemben a törvényes osztályrész iránti igényét nem érvényesítette, sem ismerhető fel a jogellenesség, mert ő ezzel semminemű örökösödési igényét felperes kárával el nem idegenítette, azt felperes kijátszására irányuló szándékkal másra át nem ruházta, hanem csak egyszerűen belenyugodott apjának végintézkedésébe, mely reá nézve, a mennyiben esetleg hátrányos, annyiban előnyös is lehet, mivel viszont az ő utóöröklési igénye is biztosíttatott, az M. F. részére jutott oly ingatlanra, melyre nézve különben kizárólagos igénye nem lehetne, és e szerint N. K. abban a tényében, hogy a végrendelet megtámadására lépéseket nem tett, felperes kijátszása annál kevésbbé foglaltatik, mert felperes még annak a körülménynek megállapítását sem kívánta, * Lásd III. kötet 360. lapon.