A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

•í-2 hogy anyagi jogszabály megsértésével mondotta ki a felebbezésí bíróság azt, hogy az 1898. évi augusztus hó első napját követő időben bérleti viszony állott fenn ; felperes ugyanis az 1898. évi augusztus hó elején írt levelében kijelentette, hogy a bérfizetés elmulasztása okából a lakbérleti szabályok értelmében fog eljárni és minthogy felperes az 1898. év augusztus hó 4-ik napján ama szabályok 10. §-ára alapítottan a bérlemény kiürítése iránt pert indított, a bérleti viszony már a perindítás idejétől kezdve megszűntnek tekintendő és különben is a jog megszűntnek kimondását tárgyazó keresetnek hatálya mindig a kereset beadása időpontjára visszahatólag szünteti meg a jogot; hogy anyagi jogszabály megsértésével értelmezte a kiürítési perben létesült bíróság előtti egyezséget akként, hogy a bérleti viszony megszűnte ezzel az egységgel és csakis az egyezség végrehajtása idején állott be; hogy a 2. alatti bérleti szerződés 2-ik pontjának ama rendelkezése ellenére, hogy bérlő az 1897. évi november hó 1-ső napjától az 1898. évi november hó 1-ső napjáig terjedő időre bért fizetni nem köteles, akként döntött, hogy arra az időre a csődtömeg bért fizetni tartozik; hogy anyagi jogszabály megsértésével minősítette a kereseti követelést a csődtömeg tartozásának; hogy a 2. alatti bérleti szerződés 3-ik pontjának ama rendelkezése ellenére, hogy a bérlő elleni csődnyitás esetében, ha ez az. első évben következik be, bérbeadó félévi bérösszeg erejéig törvényeszálogjogát érvényesítheti, mondotta ki azt, hogy ezen felül bérbeadó még máshonnan való kielégítést is igényelhet, a mi ellentétben is áll felperesnek Nb/2 alatti levelében foglalt lemondással; hogy megsértette a csődtörvény 47. §. második bekezdésében foglalt jogszabályt akkor, a mikor a kereseti követelést legrosszabb esetben nem csakis a bérleményben volt és végrehajtási árverés útján értékesített ingók vételárára vezethető végrehajtás terhe mellett ítélte meg. Alperesnek ezek a panaszai szintén alaptalanok. A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint ugyanis felperes a valódinak elfogadott 2. alatti szerződés mellett egy kávéházi helyiséget az 1897. évi november hó 1-ső napjától kezdődő 10 évre közadósnak bérbe adott és ez a bérleményt tényleg birtokba is vette; azonban