A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

I' A csődtömeggondnok 1898 október 23-én levelet írt felperesnek, a melyben a bérleményt felperes rendelkezésére bocsátja ; azonban a felek magánúton abban egyeztek meg, hogy a bérlemény 1898 október 29-én adassék át a felperesnek, a mely napon a csődtömeggondnok a kávéház helyiség kulcsait a felperesnek át is adta. Most már a felperes perli a csőd tömeggondnokot s kérte a csődtömeget bármely vagyonra vezethető végrehajtás terhe mellett az 1898 július 27-től 1897 október 29-ig terjedő időre esedékes bérösszegben marasztalni. A felebbezési bíróság az alperest marasztalta, s ennek felülvizsgálati kérelmét a kir. Curia elutasította a következő okokból: Alperes első sorban eljárási szabály megsértése okából támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét és e részben panasza az, hogy a felebbezési bíróság egyáltalában nem indokolta az alperes részéről a csődtörvény 47. §. második bekezdésére alapítottan felhozott ama kifogásnak mellőzését és elvetését, a mely szerint a kereseti követelés legrosszabb esetben csak a bérleményben volt és végrehajtási árverés utján értékesített ingók vételárára vezethető végrehajtás terhe mellett volt volna megítélhető, és hogy a felebbezési biróság lényeges eljárási szabály megsértésével állapította meg tényként azt, hogy ama vételár felosztása iránt hozott sorrendi végzés a kereseti követelésre vonatkozóan nem jogerős. Ez a panasz nem bír megállható alappal; mert a felebbezési biróság az ítéletében alperesnek a csődtörvény 47. §. második bekezdésére alapított kifogását nem mellőzte, az e kifogás felett a felek között felmerült jogvitát kifejtette és indokolta azt, hogy annak a kifogásnak miért nem adott helyet; ezzel tehát a felebbezési biróság a S. E. 121. §-ban előírt kötelezettségének e részben meg felelt, az a kérdés pedig, hogy azt a kifogást a felebbezési biróság helyesen vetette-e el, nem az eljárási, hanem az anyagi jogszabály alkalmazásának keretébe tartozik; és mert az alább kifejtendők szerint a kereseti követelés feltétlen megítélését az anyagi jogszabályoknál fogva nem gátolja az, hogy az a követelés ama vételár felosztása iránt hozott végzésben soroztatott és így az ügy érdemi eldöntésére befolyással bíró eljárási szabály nem volt megsérthető ama tény megállapítása körül, hogy az a sorrendi végzés a kereseti követelésre vonatkozóan jogerős-e vagy nem. Megtámadja továbbá alperes a felebbezési biróság Ítéletét az anyagi jog helytelen alkalmazása okából is, és e részben alperesnek panasza az,