A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

40 Nem létezik olyan tételes törvény vagy állandóan követett biröi gyakorlat, hogy a tényleg gyakorolt jog megszűntnek kimondását tárgyazó keresetnek hatálya a kereset beadása időpontjára visszahatólag szüntetné meg a jogot, illetve az erre a jogra alapul szolgált jogviszonynak jogszerű következményeit. A bérleti szerződésnek az a kikötése, hogy az első bérleti évre járó bérösszeg csak a második év kezdetén lesz a bérlő által fizetendő, halasztást foglal magában, a mely nem vesztette el hatályát az által, hogy a bérleti viszony már az első évben megszűnt. A hitelező személyes adósától követelése erejéig, habár törvénynél vagy szerződésnél fogva zálogjoga is van, a zálogjogára tekintet nélkül adósának bármely vagyonából követelhet kielégítést. A Cs. T. 47. §. 2. bekezdésének rendelkezése a csődtömeg hitelezőjének a csődvagyonból való kielégítéshez való jogát nem érinti, hanem csak a csődeljáráson belül való elszámolásnál nyerhet alkalmazást (Cs. T. 47. §.) Ugyállás: Felperes a 2. alatti szerződéssel bérbe adott egy kávésnak egy kávéházi helyiséget 1897 november 1-től kezdődő 10 évre, többi között azzal a feltétellel, hogy az első évi bér is csak 1898 november hő 1-től kezdőleg a további bérrel lesz fizetendő, és hogy a bérlő elleni csődnyitás esetében, ha ez az első évben következik be, bérbeadó félévi bérösszeg erejéig törvényes zálogjogát érvényesítheti. A bérlő ellen csőd nyittatott 1898 július 27-én, de ekkor már felperes a korábbi bér erejéig a kávéházban és egy más, azonban nem felperestől bérelt helyiségben levő ingókat lefoglalta; a csődtömeggondnok mindkét helyiségben levő ingókat a csődbe leltároztatta és a kávéházi helyiség kulcsait magához vette ; nemsokára felperes a AV2 alatti levéllel csődtömeggondnokot arról értesítette, hogy a nem tőle bérelt helyiségben levő ingókra nyert végrehajtási zálogjogáról lemond. A kávéházi helyisedben levő ingók elárvereztetvén, a vételár ellen felperes a csődelőtti bért, csődtömeggondnok a csőd alatti bért a más követelést megelőzőleg sorozni kívánta a mi megtörtént, de a sorrendi végzés felfolyamodással megtámadtatott és nem hozatott tisztába az, hogy a végleges sorrend milyen? Felperes 1898 augusztus elején értesítette a csődtömeggondnokot, hogy a bérfizetés elmulasztási okából kiürítési jogával él; 1898 augusztus 4-én ez iránt a csődtömeggondnokot beperelte, de elsőbíróságilag elutasíttatott; azonban a felebbezési bíróság előtt 1898 október 29-én egyességet kötöttek, a mely szerint a csődtömeggondnok a bérleményt végrehajtás terhe mellett ezen a napon kibocsátja.