A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

az a felfogás, hogy a járuléknak csak 8°/o-át viselik, ki van zárva és az egymás mellett meg nem állhat, mi következik abból, hogy a kir. kincstár a haszonbéri szerződés 9-ik pontja szerint a földadón kívül minden egyéb a haszonbérbe adott ingatlan után eső terhek viselését magától el és alperesekre hárította. De a hivatkozott szerződési pontnak oly értelmet sem lehet tulajdonítani, hogy az évi járulékok mellett és azon felül még 8%-ot fizessenek alperesek. A hivatkozott 10. pót-pont csak úgy tartható fenn, mint szerződési rendelkezés, hogy az vagylagos intézkedést tartalmaz, vagy fizetik alperesek az évi járulékot, vagy pedig ha annak megfelelő tőkeösszeget a kir. kincstár egyszerre befizet, az ez utáni 8°/o-ot tartoznak alperesek viselni. Ily egyszerre befizetett összegről jelenben szó sincs; mert mikép már a fentebbiekből kitűnik, a követelt összegek évenként kivetett és részletekben fizetendő, illetve fizetett összegek. A mennyiben tehát a fentebb megjelölt pontokban foglalt összeg évi kamata megtérítésére alperesek köteleztettek, ebben sem a szerződések kötelező erejére, sem azok magyarázatára vonatkozó jogszabályok meg nem sértettek. (Kir. Curia I. G. 264/99. 1899 szeptember 18.) 942. A íelebbezési bíróság az alperes kifogása felett a felek között a perben felmerült jogvitát Ítéleti tényállásában kellően kifejtvén s azt is okadatolván, hogy az alperes kifogásának miért nem adott helyt, az a további kérdés, hogy a kifogás helyesen lett-e elvetve, nem az eljárási, hanem az anyagi jogszabály alkalmazásának keretébe tartozik. (S. E. 185. §.) A felperes és a közadós között létesült bérleti szerződés a csődnyitás napján hatályában fennállván, a csődnyitás napjától kezdve a csődtömeg lett a felperesnek bérlője, s a közadóssal kötött bérszerződés mindaddig fennállott, a míg attól a felek kölcsönös megállapodással el nem állottak, vagy az, valamelyik félnek jogszerű alapra fektetett keresete következtében birói Ítélettel meg nem szüntettetett. (Gs. T. 22. §.)