Fabiny Ferencz (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk I-IV. kötetéhez. (Budapest, 1900)

42 A bíróság nem köteles a feleket előzetesen meghallgatni, hanem elrendelheti egyenesen azoknak eskü alatti kihallgatását. III. 502. 235. A bíróság az által, hogy a félnek eskü alatti kihallgattatását mellőzte, kötelező bizonyítási szabályt nem sértett, mert nincs kötelezve az ügyfél esküjével való bizonyítási módot alkalmazni. III. 496. 77. — 557. 223. A S. E. 95. §-a kötelező bizonyítási szabályul valamely félnek eskü alatti kihallgattatásának elrendelését csak akkor írja elő, ha egyik félnek kihallgattatása elrendeltetvén, a másik fél saját kihallgattatása iránt az eskünek letétele előtt kérelmet terjesztett elő, ettől az esettől eltekintve a bíróság a per körülményeihez képest belátása szerint határoz, a fél eskü alatti kihallgattatásának szüksége felett még akkor is, ha a döntő ténykörülményre nézve más bizonyíték nem forog fenn. II. 324. 177. A bíróság a bizonyító fél ellenfelét csupán más bizonyíték hiányában bocsáthatja eskü alatti kihallgatásra, ennek tehát helye nincs, ha a bíróság a bizonyítandó ténykörülményt egyéb bizonyítékok alapján már valónak elfogadta. I. 140. 195. A felperest terhelő bizonyítási kötelesség esetén, egyéb bizonyíték hiányában helyesen lett az alperes eskü alatt kihallgatva. I. 87. 109. — 203. 295. A S. E. 96. §-a szerint a bíróság jogosítva van a bizonyító fél ellenfelétől az esküt vallomására azt támogató adat hiányában is kivenni. II. 302. 136. A kár vagy elmaradt haszon mennyiségének megállapithatása végett a bizonyító fél arra nézve eskü alatt kihallgatható, hogy kárát, illetve az elmaradt hasznot mennyire becsüli. II. 261. 69. A bíróság mindkét peres félnek kihallgattatása után, azt a felet bocsáthatja vallomásának esküvel való megerősítésére, a kinek vallomását, a per összes anyagának méltatása után, valószínűsítettnek találja. II. 350. 222. ' Habár a s. e. tv. 96. §-ának rendelkezése szerint a felek kihallgatása esetében esküre rendszerint a bizonyító fél ellenfele bocsátandó, e §. azt is megengedi, hogy ha a bíróság a fenforgó körülményeknek a 64. §. szerinti mérlegelése után a bizonyító fél vallomását tartja valószínűbbnek, esküre is ezt bocsáthassa. I. 102. 135. 109. 142. — 192. 281. II. 318. 168. — 328. .181. — 388. 289. III. 497. 83.