Fabiny Ferencz (szerk.): Tartalommutató a magyar kir. Curia által hozott felülvizsgálati határozatok gyűjteményénsk I-IV. kötetéhez. (Budapest, 1900)

30 sánál szakértők véleményének kivétele esetén is legjobb belátása szerint határoz, azzal tehát a felebbezési bíróság jogszabályt nem sértett, hogy a szakértők véleményének kivétele mellett a kár menynyiségének tekintetében felperest eskü alatt kihallgatta, és a kártérítési összeget felperesnek eskü alatti vallomása alapján állapította meg. III. 587. 289. A kárra és elvont haszonra nézve a bizonyítási eljárás tekintetében különböző szabályok fenn nem állanak, s a felperes kártérítési joga a vesztett haszon megtérítéséhez való jogot is magában foglalja s a bíróság a kár vagy elmaradt haszon mennyiségét, ha a felek ajánlotta bizonyítékok megnyugtató eredményt nem nyújthattak, az összes körülmények figyelembe vételével legjobb belátása szerint állapítja meg. II. 261. 69. Azoknak a ténykörülményeknek megállapítása, a melyek alapját képezhetik a felperes a miatt szenvedett tényleges károsodásának, hogy az alperes a felperessel megkötött szerződéssel elvállalt annak a kötelezettségének, hogy az erdőterületet teljesen kiirtson és szántásra alkalmas állapotban átadjon, eleget nem tett. I. 88. 111. Annak a megállapítása, hogy a bérlőnek a bérelt helyiségből történt jogellenes kimozdítása miatt származott-e kára és mily mennyiségben, ténykérdés. III. 644. 406. A bíróság, a mennyiben a kár mennyiségére vonatkozó véleménye alkotásához szükséges, a bizonyítás felvételét és tudakozódásokat hivatalból is foganatosíthatja. III. 512. 116. A kártérítési igénynél a kártérítés fejében megállapítandó vagyoni érdek fogalmi körének meghatározásánál csakis oly ténykörülmények döntőek, a melyek a kötelezett mulasztásával okozati összefüggésben álló károsodásra vonatkoznak. I. 150. 217. A S. E. 96. §. kizáróan valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségének megállapítása iránt intézkedvén, a tartásdíj összegének megállapításánál nem alkalmazható. II. 374. 265. 7í?. 74. §§. Az okiratbizonyítás. A későbbi törvényben szabályozott bizonyítási mód a törvény életbeléptetése előtt kiállított okiratokra is kiterjed. IV. 782. 260. Közokiratnál sincs kizárva a bizonyítás az ennek tartalmával ellentétben nem álló, hanem annak egyéb rendelkezéseivel összeférő oly szóbeli megállapodásra nézve, a mely a közokirat homályos