Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

20 megállapítva az, hogy alperesek a 2*/. a. mellékelt okirat alapján azzal a kifogással is éltek, hogy a halasztás engedésével felperes az ő visszkereseti igényük érvényesítését meghiúsította, és hogy a felek bizonyítani is kívánták a m.-szigeti takarékpénztár fizetési képtelensége bekövetkeztének az idejét, mégis a felebbezési bíróság a fennebb megjelölt jogi állásponttal ellenkező abból a téves felfogásból kiindulva, hogy a készfizető kezes kötelezettsége a halasztás adás okából semmi körülmények közt nem szűnik meg, nemcsak a 27. a. mellékelt okirattal bizonyítani kivánt tényállást, de az említett jogi álláspont mellett fontossággal biró egyéb tényeket, különösen azt a tényt sem állapította meg, hogy a halasztás valóban a kezesek beleegyezése nélkül adatott-e meg? nem állapította meg azokat a tényeket sem, melyekből jogilag meghatározható volna, hogy az eredetilegkitűzött fizetési időpontban fizetési képességgel birt-e még a máramarosszigeti takarékpénztár, avagy ez csak később, a halasztás adás után következett-e be? s végre nem állapította meg azt a tényt, hogy az utóbbi esetben egyszersmind oly helyzetbejutottak-e alperesek, hogy a követelés fedezésére felperesnek adott váltók visszaadása esetében sem nyerhetnek a váltókból a főadós helyett teljesített fizetésre nézve kielégítést? minthogy az ekkép hiányos tényállás alapján e helyütt az ügy érdeme felett ítélet nem hozható, a S. E. 204. §. értelmében a felebbezési bíróság ítéletét feloldani, a felebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra utasítani, s egyszersmind a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget is megállapítani kellett. (Kir. Curia I. G. 178/98. 1898 szeptember 2.) 661. Az, a ki váltókat leszámítolás végett átvett, de a váltókat megállapodás ellenére a megfelelő ellenértéknek kiszolgáltatása nélkül a maga javára értékesítette, a köztörvényi kötelem alapján annak irányában, a kitől a váltókat kapta, a váltók értéke erejéig fizetési kötelezettségben áll. A perben igazolt meghatalmazott ügyvéd által tett beismerés kötelező hatályú a megbatalmazóra s az ilyen beismerés visszavonására nézve is a S. E. 60. §. rendelkezése az irányadó. (S. E. 60. §.)