Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

21 A felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás szerint alperes a kereset-levelekben körülirt váltókat Sz. Gy.-tól, mint felperes megbízottjától leszámítolás végett átvette, azonban ama váltók ellenértéke fejében nem készpénzt, hanem bizonyos részvényeket kivánt átadni, de e részvényeket felperes el nem fogadta és a váltót visszakövetelte, alperes azonban a váltókat vissza nem adta, és lejáratkor azoknak beváltását követelte, a mi meg is történt. Ez a tényállás a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó; mert alperes nem mutatta ki azt, hogy e tényállás megállapításánál a felebbezési biróság jogszabályt sértett meg. A felebbezési biróság ítélete szerint ugyanis felperes keresetét a most ismertetett tényállásra alapította; e tényállás mellett pedig felperes keresetének alapját nem a felek között netán létezett váltójogi, hanem az a köztörvényi kötelem képezi, a mely szerint alperes felperestől készpénzbeli ellenérték; leszámítolása végett váltókat vett át, és e váltókat megállapodás ellenére a megfelelő értéknek felperes részére kiszolgáltatása nélkül a maga javára értékesítette ; alaptalan tehát alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság a kereseti követelés alapját tevő döntő ténykörülményeket tisztába nem hozta, és hogy a váltóknak üres forgatmánynyal ellátott volta, vagy a forgatmányoknak sorrendje felperesnek kereshetőségi jogát jelenleg befolyásolhatná. Az alperes megtámadja a felebbezési biróság ítéletében megállapított fenn ismertetett tényállást azon az alapon is, mert ő bizonyítani kívánta, hogy felperessel nem ő, hanem egy más társaság volt a váltókra nézve leszámítolási viszonyban, és e tekintetben a felebbezési biróság a bizonyítékok felvételét megtagadta, — mert továbbá az ő nevében B. E. igazgatósági tag egymaga érvényesen el nem járhatott, — mert Sz. Gy. meghatalmazott minőségének terjedelme nem bizonyíttatott, illetve e részben a bizonyítás kötelezettsége ő reá háríttatott, — és mert nem engedtetett meg annak a bizonyítása, hogy valótlan az, a mit ügyvédje a tárgyalás során jogosulatlanul beismert. Ez a panasz szintén alaptalan. A felebbezési biróság ugyanis a már ismertetett tényállás megállapításánál meggyőződését ítélete szerint alperesnek, illetve igazoltan meghatalmazott ügyvédjének, tehát az alperesre nézve kötelező hatálylyal a perben tett beismeréséből merítette ; e beismerésnek teljes bizonyítékul elfogadása mellett közömbös Sz. Gy. meg-