Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

8« lemény tárgyát tevő ingatlan végrehajtási árverés alatt állván, ennek következtében bekövetkezett a haszonbérleti időnek utolsó éve, s így a kérdéses 1300 frt a haszonbérleti szerződés 23. ponja szerint a haszonbérbeadók kezeihez letett 2600 frt óvadékba beszámítás útján kiegyenlítettnek tekintendő. Hogy alperesek a beszámítás iránt ezzel a védelemmel a felebbezési bíróság előtt is éltek, az nyilvánvaló a felebbezési bíróság ítéletének saját külön indokaiból, de különösen abból, hogy a felebbezési bíróság elfogadta a járásbíróság Ítéletének indokait is, és hogy a felebbezési tárgyalás jegyzőkönyv szerint alperesek felebbezési kérelmüket a felebbezési tárgyalásán felebbezési beadványukkal egyezően adták elő, már pedig a járásbíróság ítéletének indokai és az alperesek felebbezési beadványa szerint alperesek védelmüket az óvadékba beszámítás iránt a fenti módon csakugyan felhozták. Erre a védelemre való tekintettel a kérdéses 1300 frtra nézve a felebbezési bíróság ítéletében felhozott a felhívott tényállás szerint alperesek csak ténybeli elismerést tettek, vagyis azt, hogy a kérdéses 1300 frt valódi lejárt és tényleg kifizetve nincs, de nem tettek jogelismerést, vagyis azt, hogy ama 1300 írttal tartoznak, illetve, hogy ezt az összeget megfizetni hajlandók, következésképen a felebbezési bíróság ítéletében felhozott és felhívott tényállás mellett arra az 1300 frtra nézve nincs helye az S. E. 104. §. vagyis elismerés alapján részitéletnek, hanem részitélet csakis a S. E. 103. §. vagyis azon az alapon lenne meghozható, hogy a kereseti követelésből ez az 1300 frt alkalmas a végeldöntésre. A szerződő felekre nézve az anyagi jogszabályt maga a szerződés alkotja, épen ezért a szerződés értelmezése az anyagi jogszabály alkalmazását érinti és így a szerződésnek értelmezése és az értelmezéshez való alkalmazással annak eldöntése, hogy az alperesek részéről védelmül felhozott beszámítás a haszonbérleti szerződés szerint helyet foglalhat-e, a jogkérdés keretébe tartozik, ellenben e beszámítással kapcsolatosan a haszonbérleti szerződés teljes valódisága mellett a ténykérdés keretébe csak az tartozhatik, hogy valók-e azok a körülmények, a melyekre alapítottan alperesek azt vitatták, hogy a haszonbérleti idő utolsó éve tényleg bekövetkezett. A felebbezési bíróság ítéletének indokaiból kivehetően a D. a. haszonbérleti szerződést teljesen valódinak vette és felhívott indokai szerint a szerződésre való puszta hivatkozás alapján úgy találta,