Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)
87 hogy alpereseknek a kérdéses 1300 írtra nézve az óvadékba való beszámításhoz joguk nincs. A felebbezési bíróságnak ez a jogi felfogása téves; mert a D. a. haszonbérleti szerződés az óvadékra nézve a 23. pont alatt azt tartalmazza, hogy az óvadék a haszonbérlet lejártáig kamatfizetés kötelezettsége nélkül bérbeadóknál marad, és az utolsó évben elszámoltatik, az a szerződés tehát már előre nem rendelkezik az óvadék tényleges visszafizetéséről, hanem kifejezetten és minden meghatározás nélkül annak, hogy mi lehet az elszámolás ellenértéke, azt. rendeli, hogy az óvadék az utolsó évben elszámolandó, épen ezért a szerződés e tartalmából következik, hogy a mennyiben az utolsó év akár a kikötött haszonbéri idő eltelte miatt, akár a haszonbérlők hibáján kívül más úton bekövetkezik, pusztán a haszonbérleti szerződés nem zárja ki azt, hogy alperesek az akkor esedékes haszonbéri tartozásoknak az óvadékba való beszámítását követelhessék. Jóllehet ekként a kérdéses 1300 frtnak az óvadékba való beszámítását maga a haszonbérleti szerződés ki nem zárja, és a felebbezési bíróság ítéletéből nem tűnik ki, hogy a beszámítás ellen a haszonbérleti szerződésen kívül egyéb akadály felhozatott volna, annak a beszámításnak ez alkalommal a felülvizsgálati eljárásnál helyt adni nem lehetett, mert a felebbezési bíróság nyilván a beszámításra nézve fenti téves felfogásból kiindulva, nem bocsátkozott a ténymegállapításba ama körülmények iránt, a melyekből a leszámolásnak ez alkalommal, előfeltételére vagyis arra nézve a következtetést lehetne levonni, hogy az utolsó haszonbérleti év és pedig az alperesek hibáján kívül bekövetkezett-e ? nevezetesen nem bocsátkozott a ténymegállapításba az iránt, hogy a bérlemény tárgyára nézve a végrehajtott árverés elrendeltetett, esetleg foganatosíttatott, és ha igen, mikor és haszonbérleti szerződési viszonyra vonatkozó minő feltételek mellett. Minthogy ezek szerint a kérdéses 1300 frtra nézve az ügy érdeme a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás mellett e helyütt el nem dönthető, a S. E. 204. §. alapján a kérdéses 1300 frtra nézve a felebbezési birósáig ítéletét fel kellett oldani, és a felebbezési bíróságot az utóbbi idézett törvényszakasznak megfelelő eljárásra utasítani. (Kir. Guria I. G. 256/98. 1898 október 18.)
