Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

1872., 1880., 1881. évekből származó temesmegyei inségi kölcsönből azonban azt a részt, a mely a felperestől megvett ingatlan ntán 1890. évben kivettetett, ilyen a felperes ellen még az 1889. évi június hó 19-én létrejött adásvételi szerződés megkötése előtt keletkezett tehernek tekinteni nem lehet, mert ez a teher megállapított tényállás szerint úgy keletkezett, hogy az inségkölcsönök a kötelezettektől behajthatók nem lévén, Temesmegye azokat 1890. évben a földbirtokosokra birtok arányban kivetette. Addig tehát, míg bizonyossá nem vált, hogy az inségkölcsön a kötelezettektől be nem hajtható, az inségkölcsön nem a birtokosokat s így a felperest nem, hanem csakis az inségkölcsönben részesült kötelezetteket terhelte, és csak azután, midőn kitűnt, hogy az inségkölcsön a kötelezetteken be nem hajtható, vettetett az ki a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás szerint 1890. évben a földbirtokosokra birtok aránylag. Ekkor pedig nem felperes volt már az ingatlan tulajdonosa, hanem a tulajdonosok alperesek voltak. Ezek szerint 1890. évben az inségkölcsön a felperestől vett birtok után ugyan, de nem felperes, hanem az akkori tulajdonos alperesek ellenében vettetett ki, s így ez a teher nem esik azon teher közé, melyek át nem vállalásáról az A. a. mellékelt adásvételi szerződés 3-ik pontjában szó van. Alapos felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság a 2. 7. a. mellékelt okirat alapján a vételár teljes kifizetését tévesen állapította meg. Mert a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a vételárból a szerződő felek megegyezése következtében eredetileg 5000 frt, utóbb pedig 3000 frt kifizetése után 2000 frt a bécsi központi földhitelintézetnél visszatartatott azzal, hogy ez az összeg mindaddig letétben marad, a míg az eladott ingatlan birtokra vonatkozóan a Temesmegye által felvett inségkölcsön ügyrendezést nem nyer. Eme tényállás szerint, jóllehet felperes a 2. '/. a. mellékelt okiratban a vétélár felvételét elismerte, még is ő a vételárnak épen ama 2000 frt részéhez, melyről a perben szó van, nem jutott, s így jogilag a vételárt teljesen kifizetettnek elfogadni nem is lehet. Ezek szerint alpereseknek a kereset ellenében emelt az a kifogása, hogy a vételár teljesen ki van fizetve, és hogy az A. a. mellékelt szerződés 3. pontja értelmében az 1890. évben kivetett inségi kölcsön őket nem terhelte, jogi alappal nem bír.