Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)
70 ellen megítélt perköltséghez és megállapított végrehajtási költséghez való visszkereseti jogot el nem veszti. Továbbá azt panaszolják az alperesek, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg, a midőn tényállásában megállapította azt, hogy a 3., 4. és 5. r. alperesekre átruházott ingatlan értéke tetemesen túlhaladja az ellenértékül átvállalt terhek összegét, és hogy meg nem állapította azt, hogy alperesek illetve helyettük az 5. r. alperes férje a szerződésben átvállalt terheken kívül a 6. '/. alatt csatolt adóslevél alapján az átruházó egyenes adós helyett 900 frtot kifizetett. Ez a panasz sem bir megállható alappal, mert a felebbezési bíróságnak ez a ténybeli megállapítása az 1893 évi XVIII. t.-cz. 197. §-a szerint — minthogy az alperesek azt az alapon, mintha az valamely jogszabály megsértésével történt volna, meg sem támadták, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az átruházás következtében kapott értékés ennek ellenében adott ellenérték között jelentkező különbözet erejéig pedig az átruházási ügyletet a felebbezési bíróság helyesen minősítette ajándékozásnak. Az a panasz, hogy 3., 4. és 5. r. alperesek mint megajándékozottak nem voltak marasztalhatók, mielőtt felperes ki nem mutatta, hogy az adós ellen megítélt követelés az utóbbinak vagyonából be nem hajtható, szintén nem bir alappal, mert alperesek azt, hogy 1., 9. r. alperesek mint átruházók, az átruházott vagyonon kívül végrehajtás alá vonható egyéb vagyonnal birnának nem is állították, ezt tényként megállapíttatani nem kérték. Ily tényállás mellett pedig a fenforgó esetben nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság akkor, a midőn 3., 4. és 5. r. alpereseket annak kimutatása nélkül, hogy követelését az egyenes adósoktól illetve az ajándékozók vagyonából végrehajtás utján be nem hajthatta feltételesen marasztalta. (Végrehajtási törv. 9. §.) Végre alaptalan az a panasz is, hogy 3., 4. és 5. r. alperesek jogtalanul köteleztettek fizetésre, minthogy felperes a kereseti követelést csak az ingatlan átruházása után szerezte megmert a kereseti követeléssel az 1. és 2. r. alperesek már az átruházás ellőtt tartoztak, felperes pedig annak következtében, hogy a követelést mint kezes az eredeti hitelezőnek kifizette, külön átruházás nélkül is ennek jogaiba lépett s így a követelése úgy tekintendő mintha az már eredetileg őt megillette volna. (Kir. Guria I. G. 236/98. 1898 október 6.)
