Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

61 nyitókként oly tényt, melyre a peres felek nem hivatkoztak és mert a tanuk vallomására is alapított ténybeli megállapítás tüzetesen indokolva, a mint ezt a S. E. 64. §-a megkívánja, csak akkor van, ha a tanuk vallomásából részletesen megjelöltetnek azok a kijelentések, a melyek a megállapított tényekre vonatkoznak. A felebbezési bíróság Ítéletében kifejtett az a jogi felfogás is téves, hogy vételi ügylet általában akkor is létre jön, ha a felek az árra meg nem egyeznek; mert ez a felfogás ellenkezik a keresk. törvény 336. §.-ban foglalt rendelkezéssel. Az árúnak, ha nem is szorosan számszerűleg, de legalább bizonyos árra vonatkozással, pl. piaczi, tőzsdei, az eladó üzletében szokásos árra vonatkozással meghatározva kell lenni. A felebbezési bíróság ítéletében említett szokásos ár csak akkor tekinthető elfogadottnak, ha a megrendelés a vételár megemlítése nélkül történik. A fenforgó esetben azonban nem ily megrendelésről, hanem, magának felperesnek ténybeli állítása szerint, oly vételről van szó, a melynél a vételár meghatározása előzetes alkudozás tárgya volt. Ily esetben még a felek az árra meg nem egyeznek, a vétel létre nem jön. (Kir. Guria I. G. 216/98. 1898 szeptember 28.) 680. A felebbezési bíróság ítéleti tényállása a bizonyítás felvételének, illetve a tanúkihallgatás folytatásának elmulasztása okából meg nem támadható, ha a tárgyalási jegyzőkönyvből vagy ennek mellékleteiből nem tűnik ki, hogy a bizonyítás felvétele kérelmeztetett. (S. E. 185. §. c) p.) A felebbezési bíróság ítéleti tényállása felülvizsgálattal egyáltalán sikeresen csak akkor támadható meg, ha az kötelező jogszabály megsértésével állapíttatott meg. (S. E. 197. §.) Alperes a felebbezési bíróság ítéletét első sorban azért támadja meg, mivel a tényállást részben hiányosnak, részben pedig az eszközölt bizonyítás eredményével megegyezőnek nem tartja, különösen hangsúlyozván, hogy az is megállapítandó lett volna, hogy felperes őt tettleg bántalmazta.