Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

60 Az elsőbiróság azt a tényt állapította meg, hogy peres felek az árúk árára nem egyeztek meg, s ennek következtében a vételügyletet a peres felek között létrejöttnek nem tekintette. A felebbezési bíróság előtt megtartott tárgyaláson, mint ez a megtámadott Ítélet tányállásából kitűnik, felperes az elsőbiróságnál használt bizonyítékokon kívül még az E. és F. a. mellekelt jegyzékeket mutatta be annak bizonyítására, hogy peres felek az árúk árára valóban megegyeztek. A felebbezési bíróság azonban a nélkül, hogy az E. s F. a. mellékelt bizonyítékokat e tekintetben méltatás tárgyává tette volna, azt, hogy az árúk ára meg nem határoztatott, az elsőbiróság részéről az irányban felhozott okok alapján bizonyítottnak fogadta el. Azzal, hogy a felebbezési bíróság az árúk ára iránt létrejött megegyezés valóságának a bizonyítása végett felperes részéről felhozott E. F. alatt mellékelt okiratokat minden indokolás nélkül mellőzte, a S. E. 64. §.-ban meghatározott meghatározott azt az eljárási szabályt sértette meg, mely szerint az okok, a melyek miatt a bíróság valamely bizonyítékot mellőzött, az ítéletben tüzetesen előadandók. Alapos tehát felperesnek az iránt előterjesztett panasza, hogy a fenébb megjelölt tényállás jogszabály megsértésével állapíttatott meg. De alapos felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság az ítéletében döntő körülményül elfogadott annak a ténynek megállapításánál, hogy peres felek a vétel tárgyára nézve nem egyeztek meg, szintén jogszabályt sértett azzal, hogy ennek a ténynek megállapításakor súlyt helyezett oly szokásos eljárásra, melyre a felek a per során maguk sem hivatkoztak, és hogy a felebbezési bíróság R. A. és S. A. tanuk vallomására általában való hivatkozással azok vallomásának más értelmet tulajdonított, mint a melylyel valóban birnak. Alapos pedig az a panasz azért, mert a felebbezési bíróság ítéletében nincs nyoma annak, hogy alperes mint bizonyítékra hivatkozott volna arra az üzleti gyakorlatra, hogy oly áruk vételét a milyenekről a perben szó van, az árukat nem jegyzik, de mindjárt rendszeres számla mellett szokták küldeni, már pedig ilyen jogi tételt magában nem foglaló üzleti gyakorlat a szerződő felek akaratnyilvánításának kiegészítő eleméhez tartozván, annak megállapítása a ténybeli megállapítás körébe tartozik; s így a felebbezési bíróság a S. E. 64. §. rendelkezése ellenére méltatott bizo-