Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

51 gyámhatóságilag kirendelt gondnok elismeri, hogy a gondnokolt helyettes felperes 811 frt 4-8 krt fizetett, és ennek megfizetését kötelezi. A tárgyalásra Zs. M. megidéztetett és erről egyidejűleg a gyámhatóság végzéssel értesíttetett; az első tárgyaláson Zs. M. személyesen jelent meg, de ekkor a tárgyalás egyszerűen elhalasztatott; az újabb tárgyaláson Zs. M. nevében ügyvéd jelent meg és Zs. M. részéről általános hatalmazványát becsatolva, ez az ügyvéd a felperesi követelést elismerte, — a jegyzőkönyvben az is van, hogy Zs. M. képviseleti joga a gyámhatóságnak megjelölt perek mellett fekvő irataiból derült ki; marasztaló Ítélet hozatott, nyomban kihirdettetett és utóbb a gyámhatóságnak megkeresése folytán megküldetett. A tiszti ügyész igazolva a gyámhatóságtól erre kapott külön megbízatását, semmiségi pert indít Gr. S. és Zs. M. ellen, ezt alapítja az 1881. évi LIX. t.-cz. 39. §. k) pontjára és felhozza: 1) az előbbi perben nem volt csatolva a gondnok meghatalmazása, puszta hivatkozás nem elég ; 2) a gyámhatóság megkapva az előbbi per folyamatba tételéről a járásbíróság értesítő végzését, a tárgyalás előtt meghozta a 4. alatt csatolt végzést, — ez a végzés az előbbi perben nem csatoltatott, de e végzés nem hatalmazta fel Zs. M.-t a beismerésre és ügyvéd vallásra, beismerést pedig a gondnok törvény szerint nem tehet. 3) az előbbi perbeli A. alatti okiratba foglalt ügylet gyámhatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen ; 4) a gyámi törvény 28. §. d) pontja alapján kirendelt gondnok a gondnokolt jogi képviseletére nincs hivatva, de ha különben megbízást nyert, mint jelen esetben a 4. alatti végzéssel, ez be volt volna követelendő és ennek keretén túl a gondnok el nem járhatott. A 4. alatti végzést ártalma a következő «ezen végzés Zs. M. mint ismeretlen R. G. A. gondnokának olyan megjegyzéssel adatik ki, hogy a megtartandó tárgyaláson gondnokoltja érdekeit és jogait képviselje.)) A járásbíróság és a felebbezési bíróság felperest keresetével elutasítván, felperes felülvizsgálati kérelmét a kir. Curia is elutasította következő okokból: Az 1881. évi LIX. t.-cz. 50. §-ában a semmiségi per perorvoslat gyanánt az ott meghatározott esetekben arra való tekintet nélkül van megengedve, hogy a megtámadott eljárás rendes vagy sommás perben történt-e? és így az idézett törvényszakasz szerint e perorvoslatnak úgy a sommás mint a rendes eljárás útján lefolyt perből kifolyóan egyaránt helye van. Az 1893-ik évi XVIII. t.-cz. 13. §-a szerint hacsak e törvényből más ki nem tűnik, a polgári peres eljárás szabályai, a melyek nem kizárólag különösen a sommás eljárásra vonatkoznak, a sommás eljárásban ezentúl is alkalmazandók; már pedig a most idézett törvény semmiségi perekre nézve eltérő rendelkezést nem tartalmaz, és így az e törvény szerint kezelt perekben semmiségi pernek ezentúl is helye van. Téves tehát az a felebbezési bíróságnak az az indokolása, 4*