Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

49 egyeztek meg, hogy felperesek anyja a reá eshető örökrészről alperes javára feltétlenül lemondott és ennek fejében alperes felperesek anyjának 2000 frtot kifizetni feltétlenül kötelezett. A felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint alperes nagykorúsága elérte és már felperesek anyjának elhalálozása után a B. alatti okiratot kiállította, az illető gyámhatósághoz a 7761/881. számú kérvényt beadta és e kérvényre az 1882. évi január hó 16-iki napján megtartott tárgyaláson a vonatkozó jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatokat tette, már pedig ezeknek az okiratoknak világos tartalma szerint alperes egyenesen felperesekkel szemben is az A. alatti okiratban foglalt 2000 frtra nézve lekötelezettségét az A. alatti okirat alapján feltétlenül elfogadta; ilyen körülmények között tehát az alperes sikeresen nem védekezhetik azzal, hogy az A. alatti okiratot kiskorúsága alatt állította ki, illetve hogy az abban az okiratban foglalt lekötelezettsége kiskorúsága okából hatálytalan ; mert a kiskorúságban történt lekötelezettség is érvényes lesz az által, hogy a kiskorú nagykorúságának elértével azt a lekötelezést magáévá teszi. A kétoldalú szerződés rendszerint nem annak okiratba foglalásával, hanem a feleknek már szóbelileg történt megállapodásával létrejön, és az ekként már létrejött szerződés erejét nem érinti az, hogy csak az egyik szerződő fél állít ki a reá vonatkozó lekötelezettségről okiratot, következésképen az alperes kötelezettségét meg nem erőtleníti az, hogy felperesek anyja a csupán az alperes lekötelezésére vonatkozó és ekként tulajdonképen a lekötelezettségnek csak bizonyítékául tekintendő A. alatti okiratot alá nem irta és hogy a közös szülők után örökségéről lemondása iránt külön okiratot ki nem állított, mert a felebbezési biróság Ítéletéből nem tűnik ki az, hogy alperes bizonyítani kívánta volna, a mire nézve a bizonyítás kötelezettsége őt terhelte, hogy a kérdéses lemondásra vonatkozó megállapodásnak avagy az A. alatti okirat hatályának az volt feltétele, hogy az a megállapodás kölcsönösen irásba foglaltassék. Nincs hazai tételes törvény vagy állandóan követett birói gyakorlat, mely a leszármazót korlátolná abban, hogy még a szülők életében szüleivel vagy testvéreivel szülők után reá néző örökségi igényét egyezségileg végérvényesen szabályozza, de különben felperesek azzal, hogy keresetüket a felebbezési biróság Ítéletében fogFabiny, Curiai határozatok. IV. 4