Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IV. kötet 1898,1899 (Budapest, 1900)

48 alperest elmarasztalván, alperes felülvizsgálati kérelmét a kir. Guria elutasította a következő okokból: Alperes azon az alapon támadja meg a felebbezési biróság itéletét, hogy szerinte a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy őt az A. alatti okirat alapján az ebben az okiratban kitett 2000 írtban elmarasztalta annak ellenére, hogy ő az A. alatti okiratot kiskorúsága alatt állította ki, hogy felperesek anyja az A. alatti okiratban meghatározott lemondásról külön okiratot ki nem állított, sem az A. alatti okiratot alá nem irta, hogy felperesek anyja a közös szülőket túl nem élvén és ekként felperesek anyjának a közös szülők után örökösödési joga meg nem nyilván, a közös szülők után örökösi jogáról mint nem létezőről és különösen a felperesekre nézve hatályosan le nem mondhatott, hogy alperes az A. alatti okiratnak tartalmi valóságát tagadta, és hogy alperes az A. alatti okiratban foglalt 2000 írtért ellenértékben nem részesült, sőt igazolást nyert az, hogy alperes a közös szülők után ellenérték nélkül semmit sem kapott. A panasz nem bir megállható alappal. Az A. alatti okirat ugyanis azt tartalmazza, hogy miután felperesek anyja a közös szülők után örökösödési jogáról alperes javára egyidejűleg lemondott, ennek fejében alperes magát arra kötelezi, hogy felperesek anyjának a közös szülők halálát követő két év eltelte után 2000 forintot ki fog fizetni. Az A. alatti okirat az 1868. évi LIV. t.-cz. 167. és 168. §§. szerint van kiállítva és a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint azt az okiratot alperes aláirta; a S. E. 73. és 77. §§-hoz képest tehát alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége az iránt, hogy alperes az okiratban foglalt nyilatkozatot nem tette, illetve, hogy ebben az okiratban foglalt szöveg nem valódi, azonban a felebbezési biióság ítéletéből nem tűnik ki az, hogy e tekintetben alperes bizonyítékot felhozott volna, és így a felebbezési bíróság a bizonyítékoknak egyébként a S. E. 64. §. szerint megengedett szabad mérlegelése mellett jogszabály megsértése nélkül fogadhatta el tényként azt, hogy az okirat tartalmilag valódi, illetve, hogy az abban az okiratban foglalt lemondási nyilatkozat felperesek anyja részéről a fizetési kötelezettség iránti nyilatkozat alperes részéről megtörtént; már pedig az ekként kinyilvánított megegyező akaratelhatározásból jogilag az következik, hogy felperesek anyja és alperes még a közös szülők életében az ezek után örökösödésre akként