Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)
30 Azoknak a körülményeknek részletes megállapítása nélkül, a melyek között történi a felperesnek általa állítólag tettleges bántalmaztatása az alperestől, nem lehet következtetést levonni arra nézve, hogy mennyiben tekinthető indokoltnak s így jogosnak a felperes abbeli állítása, hogy az alperes vétkes magatartása tette reá nézve elviselhetlenné annak házánál a kikötött teljes ellátásnak természet ben való élvezhetését. Ennek eldöntésénél a feleknek kölcsönös magaviselete a bántalmazás indító oka annak súlyossága, a jövendő együttélésre is kiható jelentőségük szempontjából képeznek döntő körülményeket, magában véve azonban az, hogy mind a két fél ittas volt, irányadó annálkevésbbé lehet, mert az ittasság foka a felebbezési bíróság tényállásában nincs is megállapítva, már pedig ez, főleg az alperesnél, a kinek vétkessége képezi kérdés tárgyát, a beszámíthatóság szempontjából lényeges. A felperes az alperes részéről történt súlyosabb természetű indokolatlan bántalmaztatása esetén meg akkor sem kötelezhető feltétlenül a szerződés szerint viszonszolgáltatás ellenében részére biztosított teljes ellátást az alperestől természetben elfogadni, ha bántalmaztatásakor az alperes ittas volt, ha csak ezt okadatolttá nem teszi, az alperesnek ő irányában azután tanúsított őszinte, engesztelő magaviselete. Az ellenkező felfogás nem tekinthető igazoltnak, a felek társadalmi állására tekintettel sem. Az alperes részéről már csak a keresetindítás után, a felebbezési tárgyalás rendén kinyilvánított természetben való eltartási készség ennek elfogadását a felperesre nézve kötelezővé nem teheti. Ezeknél fogva, miután a felebbezési bíróság a kereseti jog megbirálásánál Ítéletének indokai szerint, téves jogi felfogásból kiindulva, tényállásában mellőzte a felperes állítása szerint az alperestől történt bántalmaztatása következményeinek megállapítását, holott ezekre nézve a felek bizonyítékaikat, kölcsönösen előterjesztették, az ügy eldöntésénél is jogszabálysértést követett el, miből kifolyólag tekintettel arra, hogy a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság által megállapított tényállás lehet csak irányadó, az pedig a fenforgó esetben az ügy érdemi eldöntésére nem alkalmas, a felebbezési bíróság Ítélete a S. E. 204. §. szerint a perköltségre is kiterjedőleg feloldandó s a felebbezési biróság szabályszerű eljárásra utasítandó volt. (Kii-. Guria 1. G. 107/97. 1897 szeptember 16.)
