Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

117 alapján jogszabály megsértésével magasztaltatott, mert Újvár községében a kukoriczának piaczi ára nem jegyeztetvén,- ennek tanusisítására az elöljáróság nem lehet jogosítva, és a felperes a piaczi árai tanúkkal vágya közel fekvő Temesváron székelő Lloyd-társulat, avagy a budapesti árú- és értéktőzsde hivatalos jegyzésével tartozott volna bizonyítani, alaposnak kellett elismerni. A piaczi ár alatt, a mely K. T. 350. §. 2. p. szerint alapul szolgálhal a vevő kártérítési igényének a szállításban késedelmes eladó irányában, a K. T. 339. §. értelmében az árúnak jelentékeny kereslete és kínálata következtében bizonyos helyen és időben képződött átlagos ára értendő; s az vagy a teljesítés helyén, vagy ahhoz legközelebb eső piaczon a közigazgatási hatóság hivatalos jegyzésének képezheti tárgyát, de ákár a hivatalos jegyzés ellenére, akár ennek hiányában kifejezésre juthat a megtörtént vételek által kimutatható középárban is. E szerint a vevő árkülönbozeti igénvének alapját csak a hivatalosan jegyzett piacZi ár vagy a megtörtént vételi ügyletek alapján kimutatott átlagos középár képezheti. A íelebbezési birósa.u Ítéleti tényállásában az nincs megállapítva, hogy a felek közötti vetélnél teljesítési helyül tekintendő Újvár községében a kukoricza piaczi ára hivatalosan jegyeztetnék, holott ennek ellenkezőjét az alperes védekezése rendén állította. E szerint a íélebbezési bíróság az áltál, hogy a felperestől kéréseiéhez mellékelt, az újvári község elöljárósága által annak tartalma szerint pusztán arra nézve kiállított bizonyítvány alapján, hogy a piaczi ár a teljesítés idejében 5 frt 00 kr. — 6 frt 60 kr. volt, az alpereseket a piaczi ár és a szerződésszerű ár között jelenlevő különbözetben marasztalta, jogszabálysértést követett el, mert a felperes kárigényének alapjaként az árkülönbözethez a K. T. 356. 2. p. és 339. §. helyes alkalmazásával vagy a hivatalosan jegyzett, vagy a vételekkel igazolt átlagös ár eseten lehet joga. Habár a felperes kártérítés iránti igényének alapjaként a perben, a községi elöljáróság bizonyítványán kívül más bizonyítási adatot nem szolgáltatott, az ügy ezhttal ínég sem volt érdemileg eldönthető: inert a S. É. 65. szerint a bíróság, a mennyiben a kár mennyiségére vonatkozó véleménye alkotásához szükséges a bizonyitaslelvetélt es tudakozódásokat hivatalból is foganatosíthatja, ennélfogva, miután a felebhezesi bíróságnak ily tájékoztatása a félperes kára mennyisége felöl az általa elfoglalt téves jogi állás-