Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)
Végül alaptalanok a mindkét féltől a megállapított perköltség mennyisége, valamint az alperestől a perköltségnek az ő terhére" megállapított viselés kötelezettsége ellen felhozott panaszok is, meri a bíróság a perben felmerült költség mennyiségét, a készkiadás és; teljesített munka arányában belátása szerint állapítván meg, annak helyessége felül nem vizsgálható és csupán a S. E. 107. §. szerint támadható meg, az alapon azonban nincs megtámadva. — A vitás kérdés lényegére nézve ügyvesztes alperes pedig a perköltség viselésére a S. E. 109. §. kötelező szabályának megfelelően köteleztetett. (Kir. Guria 1. G. 261/07. 1807 október 12.) 501. A felperes, a ki törvénytelen gyermekének tartásdíja iránti keresetében két alperest idézett perbe annak kijelentésével, hogy nem tudja, hogy ezek közül melyik volt gyermekének nemzője, nincs elzárva attól, hogy a felebbezési eljárásban keresetét az egyik alperes irányában letéve, azt csak a másik ellen tartsa fenn. Ügyállás: A felperes két alperest idézett perbe törvénytelen gyermekének tartásdíja iránt, mert állítása szerint mindkettővel közösült s nem tudhatja, hogy melyik gyermekének nemzője. Az elsőbiroság keresetével elutasította azon okból, mert saját kereseti előadása szerint maga sem tudja, hogy melyik alperes a nemző atya. A felebbezési eljárásban a felperes keresetét a másodrendű alperes irányában visszavonta, mert állítása szerint tévedésben volt, most már azonban biztosan vissza tud emlékezni, hogy csak az elsőrendű alperes lehet a nemző atya s így keresetét csak ennek irányában tartja fenn. A felebbezési biróság helybenhagyta az elsőbiroság Ítéletét, mert felperesnek előtte tett azt a kijelentését, hogy tévedésben volt, oly jogi kijelentésnek tekintette, a melynek nem lehet kihatása az elsőbiroság által megállapított tényállásra. A felperes felülvizsgálati kérelmének a kir. Curia helyt adott a következő okokból: Felperes a felebbezési biróság Ítéletét a miatt támadja meg, hogy kereseti jogát megtagadva, az ügyet a felperes részéről felajánlott bizonyítékok méltatása nélkül birálta el, holott felperes keresetét II. r. és III. r. alperes irányában letévén, és kijelentvén azt, hogy az elsőbiroság előtt tett előadása részben tévedésen alapszik, jelesül az, hogy nem tudná; hogy a gyermeket melyik alperes