Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

XII 82—93. §§. A tanúbizonyítás. A tanúbizonyítás felvétele meg nem támadható olyan irányban, hogy a tanúhoz a bíróság kérdéseket nemcsak a döntő ténykörülmények iránt intézett. 482. 45. A tanúbizonyítás felvételére nézve fennálló bizonyítási szabályok. 491. 65. A biróság belátására van bízva az, hogy a tanú megesketését, ha vallomása az esküvel való megerősítés esetében sem érdemelne hitelt, mellőzhesse, s ez irányban kötelező bizonyítási szabály nem áll fenn. 491. 65. A tanúvallomásoknak méltatása. 494. 72. 518. 199. A bizonyító fél megjelölni tartozik azokat a ténykörülményeket, a melyeket tanúi által bizonyítani akar. 503. 97. A tanúnak saját tényéről tett tanúsága alkalmas bizonyítékot képez. 529. 157. 563. 236. A bíróságnak szabad mérlegelése körébe tartozik annak megállapítása, hogy a kihallgattatásakor a 14. életkorban levő tanú bir-e oly értelmi fejlettséggel, hogy vallomása mint bizonyíték tekintetbe vehető és ennélfogva esküre is bocsátható-e ? 545. 195. Kötelező bizonyítási szabály, az egymással ellentétes vallomást tévő tanúknak szembesítése iránt nem áll fenn, hanem ennek eszközlése a biróság belátásától függ. 563. 236. 94. §. Szakértők. A szakértői bizonyítás ismételhetése a felebbezési eljárásban. 524. 142. A szakértők kinevezésének joga nem a peres feleket, hanem a bíróságot illeti meg, s a megkereső biróság e jog gyakorlását a megkeresett bíróságra bízhatja. 524. 142. A biróság az irás ugyanazonosságának megállapítása czéljából az összehasonlítás alapjául nem köteles az egyik fél által erre kijelölt okiratot elfogadni és kötelességét csak az képezi, hogy olyan okiratot bocsásson a szakértők rendelkezésére, melynek valódisága vagy nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva. 524. 142. A szakértői vélemény bizonyító ereje. 476. 31. A biróság a szakér-tői bizonyításnak eredményéből meggyőződését szabadon alkothatván meg, nincs kötve a szakértők többségének véleményéhez, hanem ténybeli megállapításánál elfogadhatja a kisebbségnek véleményét s kötelessége csak az, hogy ebbeli meggyőződésének okait tüzetesen kifejtse. 534. 167.