Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

90 következtetést arra nézve, hogy a csupán feslett életmódot folytató anya ellen felhozható másokkal való közösülésnek kifogása az alperesnek a felperessel szemben, ennek életmódjára tekintettel, anyagi alappal nem birhat. Minthogy e szerint a felperesnél a feslettségét kizáró életmódnak megállapítása következtében, a mással való közösülésnek ténye egymagában véve nem képezheti alapját a törvénytelen gyermek nemzőjétől a tartási kötelezettsége ellen sikerrel érvényesíthető kifogásnak, a felebbezési bíróság az által, hogy az ítéleti tényállása szerint az alperestől ilyen ténynek bizonyítására felhívott tanúknak kihallgattatását mellőzte, nem oly körülményre mellőzte a bizonyítás felvételét, a mely az ügy eldöntésére lényeges lenne. A felebbezési bíróságnak az alperest terhelő tartásdíj mennyi, gégére vonatkozó megállapítása ellen arra alapított panasz, hogy a felebbezési bíróság az alperes vagyonaként helytelenül az ő testvéreinek tulajdonát képező vagyont is számításba vette, alaptalan azért, mert habár a természetes atya vagyoni képessége befolyással bír a tartásdíj mennyiségére, de vagyonának részletezése nem lehet lényeges. E szerint a felebbezési bíróság részéről ítéleti tényállásában tett az a kijelentés, hogy az alperes fél millió értékű vagyon tulajdonosa, csak olyan értelemben birhat jelentőséggel, a mennyiben az az alperesnek nagyobb mérvű vagyonosságát tünteti elő. Ilyen értelemben véve a felebbezési bíróságnak megállapítását, annak helyességét az alperes a szakértők meghallgatásának mellőzése miatt sem támadhatja meg, mert a nagyobb vagyoni képességről való tudomás nem tételez fel különös szakértelmet, s az alperesre nézve ez irányban a felebbezési bíróság megállapítását, a feleknek a perben tett nyilatkozataiból merített meggyőződésére is alapíthatta. Megtámadja továbbá az alperes a felebbezési bíróság Ítéletét azon az alapon is, hogy a felebbezési bíróság az ő tartási kötelezettsége megállapításánál figyelmen kívül hagyta azt, hogy ennek fenforgása esetében is annak eleget tett az által, hogy a felperesnek a kereset indítását megelőző időben 3000 irtot adott. Ez a panasza, a mennyiben az a kereset indítása után lejárt tartásdíjra vonatkozik, alaptalan, mert a természetes atya ellen az eltartáshoz maga a törvénytelen gyermek bír személyes igénynyel, s habár az anya ezt gyermeke érdekében jogosítva van érvényesi-