Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

teni, gyermekének az ö jövendő eltartásához a természetes atya rányában fennálló igénye felett gyámhatósági hozzájárulás nélklül nem rendelkezhetik. E szerint az alperes sem mentesíthette maga a törvénytelen gyermeke irányában őt terhelő kötelezettség alól az által, hogy a kereset indítása előtt az anyának 3000 frtot fizetett. De másfelől a felperes, a keresetnek megindítását megelőzően lejárt tartásdíjra nézve a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint nem állította, hogy azt nem ő és nem a sajátjából szolgáltatta, következőleg a múltra nézve olyan tartás megtérítését követeli, a melyet maga teljesített. A felebbezési bíróság Ítéleti tényállásában annak megállapítása következtében, hogy az alperes a felperesnek a kereset indítása előtti időben 3000 frtot fizetett, a vélelem a mellett szól, hogy az alperes a felperest, az ez által sajátjából a múltban teljesített tartásra nézve kielégítette. E vélelemmel szemben a felperes tartozott volna olyan ténykörülményeket bizonyítani, a melyek alapján megállapítható volt volna, hogy az alperestől a 3000 frtot kizárólag az ő szükségleteire vagy az ő személyére nézve tett ajándékul kapta. Miután pedig a felperes a felebbezési bíróság tényállása szerint e tekintetben bizonyítékot nem szolgáltatott, az alperes a kereset indítását megelőző időre, a felperes által sajátjából teljesített, az általa tett fizetés által azonban kielégítettnek veendő tartási részletekben a felebbezési bíróság által jogszabály sértésével marasztaltatván, ilyen irányban felülvizsgálati kérelmének helyt kellett adni, s a felperes, a felebbezési bíróság ítéletének e részben való megváltoztatásával, a kereset indítása előtti időben lejárt tartás fejében igényelt kereseti részösszegre nézve keresetével elutasíttatott. A felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróságnak ítéletét azért támadja meg, mert panasza szerint a felebbezési bíróság az anyagi jogszabályoknak helytelenül történt alkalmazásával marasztalta az alperest, a tényállása szerint szükségeltető havi 40 írt tartásdíj helyett, ennek csak fele rész összegében, és korlátolta a tartási kötelezettségét a gyermek 14-ik életkoráig, a 16-ik életév helyett. Az első irányban felhozott panaszt alaposnak kellett elismerni. Téves a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, hogy a törvénytelen gyermek eltartásának kötelezettsége annak anyja és nemzője között megoszlik.