Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)
87 499. A tartásdíj összegének megállapítása ténykérdés. (S. E. 197. §.) Annak a megállapítása, hogy a pernyertes felet a per tárgyára és a teljesített munka és kiadás mértékére tekintettel minő összegű perköltség illette, a ténykérdés keretébe tartozik. (S. E. 197. §.) A törvénytelen gyermekek tartása iránti perekben a gyermek tartásdija összegének megállapítása ténykérdés, és annak megállapításánál az anya társadalmi álllásának is figyelembe vétele mellett a természetes apának vagyoni viszonyai szolgálnak irányadóul. A mennyiben tehát e ténykérdés megállapításánál a felebbezési bíróság részéről jogszabály meg nem sértetett, felülvizsgálatnak sincs helye. Már pedig a felebbezési bíróság a fentebb jelzett ténykérdésben jogszabályt nem sértett, mert az anya társadalmi állásának figyelembevétele mellett a tartásdíj összegét, a természetes apa megállapított vagyoni viszonyaihoz mérten állapította meg, s kellően indokolta, hogy az alperes által bemutatott hatósági bizonyítványt mi oknál fogva nem vette figyelembe. Alperesnek a tartásdíj összegére vonatkozó felülvizsgálati panasza tehát alaptalan, ép úgy alaptalan az a perköltségre vonatkozó részében is; mert annak megállapítása, hogy a per tárgyára s a teljesített munka és kiadás mérvére, tekintettel a pernyertes felet minő összegű perköltség illette, a ténykérdés keretébe tartozik, a mely csak jogszabály megsértése esetében vonható a felülvizsgálat körébe, a felebbezési bíróság azonban a perköltség összegének megállapításánál jogszabályt nem sértett; és mert a jelen perben már előzően felmerült felülvizsgálati el. járás költségének kérdése a per végeredményének következményével összefüggvén, minthogy alperes lényegileg pervesztes, az a S. E. T109. §-ának rendelkezéséhez képest, a felmerült összes perköltségmegtérítésére törvényszerűen köteleztetett. (Kir. Curia I. G. 320/97. 1897 október 12.)