Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

63 vételár fizetetlenül maradt egy hetedére, vagyis 48 Irt 22V« kr. résztőke és ennek kamata erejéig, és pedig annyival inkább, mert nincs bizonyítva, hogy alperesek az ingatlant 337 frt 50 kiért vagy az annak valódi értékének megfelelő összegért vették meg, és hogy ez a valódi érték felperes követelésének törlesztésére fordíttatott. Felperesnek ez a panasza alaptalan, mert a felebbezési bíróság ítéletének tényállásában a perbeli adatok és bizonyítékoknak a S. E. T. 64. §. alapján való szabad mérlegelésével tényként megállapította, hogy alperesek a jelzálogos ingatlant felperes személyes adósaitól 337 frt 50 kr. vételárért vették meg, továbbá, hogy e vételár náluk felperes részére a jelzálogos követelés fejében végrehajtás útján lefoglaltatott és hogy a vételárból 289 frt 28Va krt és ennek kamata czímén 24 írt 59V2 krt a végrehajtó bírónál felperes részére lefizettek, e tényállás pedig, minthogy felperes felülvizsgálati kérelmében kimutatta, hogy annak megállapítása valamely jogszabály megsértésével történt, a S. E. T. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadóul szolgál. Már pedig felperes az által, hogy az alpereseknél a vételárt jelzálogos követelésének kielégítésére lefoglalta, és alperesek a vételárt. 48 frt 2IV2 kr. kivételével részére a végrehajtó bírónál lefizették, feladta azt a jogát, hogy eredetileg volt jelzálogos követelésének összege erejéig a jelzálogos ingatlanból szorgalmazhassa kielégítését és minthogy alperesek a fizetést felperes kívánságához képest és ekként törvényszerűen teljesítették a végrehajtó bírónál, ez által az eredeti jelzálogos követelésének egész összege tekintetében felperessel szemben a további felelősség alól szabadultak, s így helyesen csak annak az összegnek megfizetésére kötelezhetők, a mely az általuk fizetendő volt vételár és kamatából még íizetetlennek bizonyult és a mely összeg 48 frt 21Va krt és kamatát teszi ki. Alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta az 1883 : XXV. t.-cz. 19. §-ban foglalt jogszabályt, midőn az alperesek elévülési kifogásuknak helyt adva, a 48 frt 28 Va kr után a kamatot részére csak a keresetet megelőző három évre Ítélte meg, alaptalan pedig e panasz, mert a három évnél régibb kamat felperes részére alperesekkel szemben megítélve nem leven, a személyes adósok ellen hozott ítélet pedig, melyben felperes részére követelése után 6% kamat Ítéltetett meg, alperesekre ki nem hatván, e kamatok a hivatkozott törvényben szabályozott bárom évi elévülés alá esnek. (Kir. Guria 1. (í. 151/97. 1897. október 30.)